Szakáll Sándor szerk.: A rudabányai vasérctelep a korai szakirodalomban 1882-1939 (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 22-23., Rudabánya, 2001)
Koch S.: Adatok Rudabánya oxidációs övének ásványaihoz
878 KOCH SÁNDOB. leírt kristályos-szemcsés szerkezetű knprit-rögökből készült óremikroszkópi csiszolatok kupritjában és malachitjában észleltem az arany néhány mikron-nagyságú szemecskéit, 5—25 mikron hosszú lemezkéit és egyetlen, 1 mm hosszúságú, már kézi nagyítóval is látható lemezes halmazát (X. tábla, 7. és 8. kép). Világítóan erős aranyszínű, salétromsav nem támadja meg, higany kioldja. Az Ásvány-Kőzettani Intézet laboratóriumában B RUGGER FRIGYES a finomra pirított ércből brómos vízzel kivont aranyat, az esetleg jelenlévő higany eltávolítása után, p-dimethylaminobenzilidenrodanin-cseppreakcióval kimutatta. Nagyobb szulfidos érczárvány szenvedett oxidációt ezen a ponton és az elsődleges érc aranytartalma koncentrálódott a kuprit-, illetve a malachitban. Anglesit. Az Andrássy I. bánya nyugati oldalán előforduló finomszemcsés galenit oxidációs termékeként eddig a KERTAI leírta (9) cerussitet ismertük Rudabányáről. A 4 mm hosszú és az a tengely irányában megnyúlt kristályokon hét forma lapjait határozta meg, közülük a (012) lapjai fejlettek uralkodólag. Azonos típusú, víztiszta kristálykákkal bontott galenit-példányból több került elő az utóbbi évek folyamán. Közülük néhányon az anglesit kristályait is sikerült megtalálnom. A cerussitnál mindig idősebb anglesit nagyobb, 1 cm-nyi kristályai korrodáltak, felületük homályos. A kicsiny, 1—3 mm-es, átlátszó kristályokat ellenben fényes, de részben görbült lapok határolják. A b tengely irányában megnyúlt kristályokon goniometeres méréssel az alábbi négy forma lapjait sikerült megállapítanom: a (100), m (110), d (102), b (104). Uralkodnak a görbült, csak megközelítő értékeket szolgáltató (104) lapok, jól fejlettek az (110) ragyogó, kitűnő reflexeket szolgáltató lapjai. A másik két forma lapjai csak egészen keskeny, de jó reflexeket szolgáltató sávok alakjában szerepelnek. Laboratóriumi vizsgálatok alkalmával úgy az ólmot, mint a szulfátot sikerült a kristályokban kimutatni. Budapest, 1939. Készült a Pázmány Péter Tud. Egyetem Ásvány-Kó'zettani Intézetében.
