Szakáll Sándor szerk.: A rudabányai vasérctelep a korai szakirodalomban 1882-1939 (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 22-23., Rudabánya, 2001)

Koch S.: Adatok Rudabánya oxidációs övének ásványaihoz

KÜLÖNLENYOMAT a «Magyar Tudományos Akadémia Matematikai és Természettudományi Értesitoje» LVIII. kötetéből. Budapest, 1939. SONDE RABÜRÜCK aus «Mathematischer und Naturwissenschaftlicher Anzeiger der Ungarischen. Akademie der Wissenschaften» Band LVIII, Budapest, 1939. ADATOK RUDABÁNYA OXIDÁCIÓS ÖVÉNEK ÁSVÁNYAIHOZ. KOCH SÁNDOR-tó

I. A IX. és X. táblával. Északi határainknak 1938-ban bekövetkezett részleges revíziójáig Csonkamagyarország egyetlen vasércbányája a borsodmegyei Rudabánya volt. Bányahelyünk már a XIV. században önálló bányaváros, mely a felsó'magyarországi bányavárosok között szerepelt. A XV. századból származó, művészi kivitelű pecsétjét az Orsz. Magyar Történeti Múzeum Őrzi. Jelentős bányászata, melynek tárgyát termésréz, másodlagos rézércek és ezüsttartalmú galenit képezték, és amelyről az e korból származó salakhányók tanúskodnak, a XVI. század végével veszít jelentőségéből, majd a következő két évszázadban egyre jobban hanyatlik. Tudunk ugyan arról, hogy a XVII. és XVIII. században többen kértek engedélyt réz-, ólom-, ezüstércek, sőt arany bányászatára is, de számottevőbb munkálatok megindulásáról adataink nincsenek. Az egykori rézbányát, immár mint vasércbányát, 1880-ban nyitja meg újból a witkowitzi érdekeltséghez tartozó Borsodi Bányatársulat. Az első öt év végével már évi 100,000 tonnán felül "> termelő bánya szolgáltatása az utolsó békeévekben már megközelítette a 400,000 tonnát, sőt 1911-ben 430,000 tonnára rúgott, | jelentős százalékát téve az akkori Magyarország évi vasérctermelésének. A termelt érc kizárólag oxidációs érc, túlnyomőrészben limonit, kisebb mennyiségben hematit volt. Az elsődleges ércnek, a szideritnek termelése csak a húszas években indult meg komolyabban. t Az 1928. esztendőtől a Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű R. T.