Szakáll Sándor szerk.: A rudabányai vasérctelep a korai szakirodalomban 1882-1939 (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 22-23., Rudabánya, 2001)
Guckler Gy.: Rudobánya vidékének bányászati fejlődése
A XVI. században a felső magyarországi bányavidék — mint az ország egyátalán — a hanyatlás jelenségeit mutatja. A kisebb városok és szabadalmas községek jogaikat egyes hatalmas birtokosok ellen megvédeni képesek nem voltak ; későbben a sok usurpatiók által alkotott nj viszonyok közt a jog szinét privilégiumok alakjában viszanyertek ugyan, de elvégre az előbbi kedvező viszonyok feledésbe menvén, ezeknek lakossága szolgaságba siilyedett. E korban történt, hogy IT. Lajos király idejében a hét felsőmagyarországi bányavárosok közti bányajogi szövetkezés felbontva lett és ezen városokból négy, köztük Rudobánya is a Zápolyák hatalmába került. Későbben T. Ferdinand király Zápolya János őszes javait, ezek között Rudobányát is az 1526. és L527. években kelt adományaival Thurzó Eleknek engedé át. A Thurzó család kihalása után liudobányát Hü bek ITerencz foglalta el és az a szendrői várhoz lett csatolva. De ezen vár urai nem fordítottak gondot a bányászatra, minek szomorú következménye az lön, hogy e vidéknek hajdan oly virágzó bányászata véglegesen elenyészett. Csak a legújabb időknek volt fentartva, ezt újra föltámasztani, mint erről alább lesz szó. Ezek az őszes adatok, melyek tudomásom szerint a régi rudobányai bányászatról fönmaradtak és nyilvánvaló, bogy habár fölötte hiányosak és e vidék hajdani bányászatának hü képét adni egyátalán nem képesek, mégis reánk nézve nagy beesései birnak. De ezen történelmi adatok nélkül is, minden szakember, ki c vidéket bejárja, azonnal meggyőződik arról, bogy itt régi időkben szorgalmas bányásznép lakott, mert lépten-nyomon a bányász tevékenység félremagyarázhatlau jeleit találjuk. A gyakran előforduló, nagy kiterjedésű horpadások, a hegyoldalokban észlelhető és bányászati munkára következtetni, engedő bevájások azon emlékjelek, melyek tanúbizonyságot tesznek az itt lakott bányásznép szorgalmáról. Igen természetes, hogy épen ezen vidéken volt tevékeny bányászélet, mert itt a vaskő és a réz a föld fölszinén fordulván elő, ennélfogva letakariíás által könyeu nyerhetők voltak. Hogy Kiulobáuya báuyásznépe hajdan leginkább a réz nyerésével foglalkozott, arra az igen tetemes menyiségben előforduló salakok mutatnak és ennek valószinüsége emelkedik még, ha tekintetbe vészük, hogy a réz a XIV. és XV. századokban - tehát épen akkor, midőn a
