Szakáll Sándor szerk.: A rudabányai vasérctelep a korai szakirodalomban 1882-1939 (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 22-23., Rudabánya, 2001)

Pálfy M.: A Rudabányai hegység geológiai viszonyai és vasérctelepei

(157) A RUDABÁNYAI HEGYSÉG GEOLÓGIAI VISZONYAI ÉS VASÉRCTELEPEI 21 alakulva, sem pedig a felsőbb szintekben pár ponton megjelenő dolomit sem. Még kevésbbé látszik az elváltozás nyoma a középső-felső triász mészkövön. A limonit itteni előfordulása annyiban is hasonlít a rudabányaihoz, hogy a malachiton kívül a barit is megvan benne. A Nagyrednek-patak völgyéből egy ma már bedűlt kutatótárnát hajtottak az érces terület alá, de azzal mindvégig csak kékesszürke werfeni palát tártak fel, ami itt is mutatja, hogy a metaszomatozis csakis a campili mészkő szintjére terjedt ki. Szentandrási vasércelöfordulás. A szentandrási vasércelőfordulás Bódvarákó közvetlen közelében lévén, azt gyakran rákói előfordulásnak is szokták nevezni. Ennek geológiai viszonyaival KOCH és később VITÁLIS foglalkozott. A vasérc itt az Osztramos-hegy északi lejtőjén fordul elő, ahol előbb külszíni aknákkal kutatták, majd pedig a hegylejtő mélyebb részéről tárnát hajtottak alá. Az Osztramos-hegy kőzetét KOCH triász mészkőnek vette, míg az északi lejtőjén a hegyről közölt szelvényén alsó triász márgás mészkövet tüntet fel s a kettő érintkezésénél jelöli a vasérc előfordulását. VITÁLIS felismerte azt, hogy az Osztramos-hegy mészköve a triásznál idősebb s hogy az a karbonkorú meszekkel egyezik meg s ezért nemcsak az Osztramos gerincét, hanem az északi lejtőjét is a karbonba helyezte, holott a tárna nyílása mellett a campili mészkő rétegei szépen fel vannak tárva. így KOCH szelvényének az Osztramosra vonatkozó részét annyiban kell módosítani, hogy az Osztramos mészköve karbonmész s az északi oldalán a karbon és campili mészkő között pikkelyszerű feltolódást kell feltételezni, amelynek mentén az ásványképzők felszínre törtek. Ezen felfogásnak megfelelően az Osztramos délkeleti oldalára a mészkő és werfeni pala közé jelölt vetődésnek feltételezése is fölösleges. A bányafeltárások közelebbi megtekintésére alkalmam nem volt, de az itt előforduló limonit genezisére vonatkozólag megállapíthattam, hogy az alapjában teljesen megegyezik a rudabányai és martonyi-i előfordulással. A főkülönbség a kettő között csak az, hogy az Osztramoson a karbon mészkő tolódott rá az alsó triászra, míg Rudabányán és Martonyiban a triász alsóbb rétegei vannak a felsőbb rétegekre reátolódva. A szentandrásihoz némileg hasonlatos a szalonnai előfordulás, ahol a karbonkorú rétegek szintén az alsó triászra tolódtak rá. A fennebb említett vasércelőfordulásokon kívül a hegység más részeiben is előfordulnak vasas nyomok, különösen olyan helyeken, ahol a werfeni rétegek mélyebb, erősen vasas homokkövei vannak a felszínen, amelyeknek málladéka vasérckutatásokra is alapul szolgált. A fennebbi leírásból kiviláglik, hogy gyakorlatilag felhasználható vasércet csak ott várhatunk, ahol kellő erős volt a metaszomatozis és a metaszomatozis a campili mészköveket érte. Oly helyeken, ahol a campili mészkövek a hegység pikkelyes felgyűrődésénél kihengerelődtek, amint azt a szalonnai előfordulásnál látjuk, a metaszomatozis kovasav-