Szakáll Sándor szerk.: A rudabányai vasérctelep a korai szakirodalomban 1882-1939 (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 22-23., Rudabánya, 2001)

Maderspach L.: Magyarország vasérczfekhelyei (részlet)

ut. nf-.sz. 80 Miksa. Egy régi, feszítö-ékes-mvmkával niívelt tárna, a fekhelyt körülbelül 20 '"/ vastagságban tárja fel. E tárna további terjedésében körülbelfll 120 '"/ meddő kőzetben van hajtva. Kezdetén a vaskő 1 m

j vastagságban tömött, sziklaszerti, mint mindég a mészkő közelében ; tovább a vaskő golyószeríí, rostos és a concretió jellemét ölti magára, Gombosai) és Lányai bányatelkek. Az összes rudóbányai és telekesi fekhelyeknek legnagyobb szerű részét képezik. Csapásirányban való terjedésök mind a két bányatelek bosszaságában biztosan feltehető. Egyik külvájat a másik után következik, s minden egyes meglepi a szemlélőt a vaskő tömeges előfordulása által. A lerakódás mélysége 10 méterre tehető, minthogy a rudóbányai altárnában a vaskövet 16 *"/ vastagságban is feltárták. A vaskő többnyire vörösvaskő ; sajnos azonban, hogy e nagyszerű lerakodás vasköveit nem kis mórtékben rondítják rézérczek. E rézérczek, melyek mint bebintések egyes vonalokban, üregekben, hasadási lapokon, és egyes erekben a j vaskő tömegében fordulnak elő, és részint termésrézből állanak, részint pedig mint chalkopyrit, cuprit, malachit, lazurmalachit, stb. fordulnak elő. Borsod megyének második nevezetes vasérezfekhelye a mar ternyi. Itt a triaszdolomitban körülbelül 1500 m

j hosszaságban, s körülbelül 60 ™/ vast agságban barna-, agyag- és vöröavaskövek vannak berakodva. Legújabb időbeli kutatások afeküdolomitban egy hasadékot tártak fel, melynek fekete és vörös agyagkítöltésében antimonitot és barytot találtak. E barytos öv valószínűleg azonos azokkal a rétegekkel, melyeket fenntebb a rákói Mile tájékán említettem. Meszes, Iíakáeza-Szend és Rzendrő tájékán több helyen felszíni vaskőeoncretiokat és egyes fészkeket lehet találni a mészkőben és ennek törmelékeiben. De ezek nem fontosak. Megemlítem még a szttlomuii kishegyi vastartalmú liaszpalákat, melyek jelenleg is vájatáa alatt vannak. A nekesemyi és uppunyi bányákat a szilvási olvasztó megszűnése óta (1818) nem mívelik; az ott előforduló vasércz agyag vas kő volt. HAUKU KAÜOLY 1 szerint e vaskövek tartalmaztak : Nekesónyi 302 Yttsoxyclot 100 rúszbeu. (Vuuturtaloiu 211) Upponyi 454—31-7 vusoxydot Viuczepáli 38-3—26 K . I Eisenerz vi»'kommen tt. listen. Monarchie. ISM, \>. IUI.