Borovszky Samu: Szendrő vára (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 20., Rudabánya, 2000)

Lassanként ismét visszatért a régi élet az újonnan épülő falak közé. Az emberek apró-cseprő bajai közt akadtak események, melyek sok szóbeszédre szolgáltattak okot. Ilyen volt a néhai vitézlő Cseresnyés Márton özvegye, a fiatal, szemrevaló Kis Panna asszony ellen a vármegye széke előtt 1675-ben folyt per, melyet a magi stratus paráznaság czímén tett ellene folyamatba. Minthogy a kihallgatott tanúk vallomása sok érdekes néprajzi vonást örökített meg, röviden elbeszélésem keretébe illesztem be ez esetet. Kis Panna, mint afrele csapodár özvegyecske, olcsón osztogatta a szerelmet. Látták Geltovics János hadnagyot nem egyszer, a mikor estve Kis Pannához bement s hol éjféli doboláskor, hol roggeli doboláskor ment el tőle. Sót maga gr. Wesselényi László is szemet vetett a csinos özvegyre s szívesen elidőzött nála. De úgy látszik, legtartósabb viszonya volt Páy Istvánnal és Bárius Péterrel, kik pedig feleséges emberek voltak. Hogy ezeket mennél jobban magához kapcsolja, mindenféle bűbájos szerekhez folyamodott. Akadtak tudós javasasszonyok is, a kik értették a módját annak, hogyan kell a férfiak vonzalmát biztosítani. »Egy alkalmatossággal két asszony jött hozzá — így vall az egyik tanú — sa következőket ajánlották neki : Szerezz egy új fazekcsát, azon kilencz lyukacska legyen s hozzája való fedőcske, ebben egy zöld békát szerezzél s azt egy hangyazsombékban tedd, hogy a békának jajdulását ne halljad. Azt is mondotta az a két asszony Kis Pannának, hogy ha a hangyazsombékban teszi a fazekcsát békástul, kilenczed napig ott hagyja, 'azután felveszi a fazekcsát, talál abban egy gereblyét és egy villát ; az arravaló, hogy valakit ő megkedvel, azt a ki még utána vetette magát, a vasvillával szúrja meg, az osztán olyan lészen, mintha soha nem is látta volna, szintén úgy eltávozik tóle.« Egy másik babonaság volt, hogy olyan földet kellett neki szerezni, a melyiken holt kutya feküdt ; ezt oda adta a Páy István inasának, hogy dobja úrasszonyára, mert a mely asszonyra vetik az ilyen földet, azt megutálja az ura. Máskor meg megvesztegette mind a Páy István, mind'a Bárius Péter inasát, hogy mikor uruk haját megfésülik, azt a hajat, a mely a fésűben marad, vigyék neki. Majd ismét arra kérte őket, hogy egy kis