Szemán Attila: Hagyományos nyíltlángú bányamécsesek Magyarországon (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 19., Rudabánya, 1999)

bányászlámpától ered. Ehhez a mécseshez a XIX. század vege felé már nem kanócigazító tű. hanem csipesz tartozott. Nálunk ez. a lámpa számít még a századfordulón is hagyományosnak (20 kép). A század második felében már nagy számban gyári készítmények kerültek forgalomba a bányámé- 21. kép esések világában is. Elterjedt típus volt a vaslemezből készült lámpa, melynek öntött acél kengyele végén levő pajzson keresztezett hányászék cs kalapács volt látható (21.. 22. kép). A kengyel belső részén elhelyezett tartóba, vagy a kanócszorító tolóka hurkosán fclhajlított végébe volt bedugva a csipesz A kengyel végének pajzs alakú lappal való díszítése egyébként eredetileg német területeken volt szokásos. Ilyen mécsest gyártott a múlt század végén egy rozsnyói cég ..L & J ROZSNYÓ" beütött cegielzes.se! (21. kep). Több osztrák es német gyártó szintén sok hasonló lámpát szállított a hazai bányák használatára. Utóbbiak közül a leghíresebbek talán Pirringcr Pius gyártmányai voltak (22. kép). Érdemes a két hasonló, de nem azonos cég állal gv ári olt lámpái egymás mellett megszemlélni Sok kis apró különbség van köztük. A rozsnyói lámpa tálkájának