Szemán Attila: Hagyományos nyíltlángú bányamécsesek Magyarországon (Érc- és Ásványbányászati Múzeumi füzetek 19., Rudabánya, 1999)

13. kép egyszerre A kengyel elől madárfej-formában végződik, s a függesztő két hosszabb pálcatagból lett megalkotva. Szakmai szempontból egyszerű, de nagyon szép. tiszta megoldásokat használó kovácsmunkának nevezhetjük. Egy biztosan datálható korai fém bányalámpánk a XVII. század első éveiből származik (13. kép). Ennek tálkája a német vidékeken megszokott formát mutatja, de kengyelét a tálkával egy darabból kovácsolták, sőt ún. odorban kovácsolt részekkel tagolták és díszítették. Egyszerűen átlyukasztott felső végéről a pajzs hiányzik. Külön érdekessége, hogy az. oldalfalak külső részét a vas ún. ..faragásával" díszítették. A díszítés egy domborműves reneszánsz indamotívumot mutat Függcsztőeleme felakasztható vagy kőzetbe, ácsolatba beüthető, csáklya alakú horogból áll. melynek közepe szintén odorban kovácsolt. A kisméretű, csepp alakú lámpaforma egyébként az egykorú Szászországból ismeretes, ahol azonban a címerpajzs-szerű lezárást alkalmazták a kengyel végén. A XVII-XVIII. században kezdték el készíteni a következő típust Ez a korábbiaknál (kb. 10 cm) nagyobb. 16-17 cm átmérőjű, nyitott kerek tálkából, valamint a tálka hátulsó peremére szegecselt tartókengyelhöl állt. Ilyen típusú a Magyar Nemzeti Múzeum egyik réz lámpája (14 kép). Az oldalára vésett évszám szerint 1673-ban készült. A mécsesnek kerek, lapos tálkája van. s ennek elején feltűnően erős csőr található. 1 I