Poda Nicolaus: A selmeci bányagépekről (Prága 1771) (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 10., Miskolc, Rudabánya, 2002.)

elmozdítja az ejtőbakot, hogy így elzárja a gőznyílást, egyúttal pedig lebillenti az injektorcső csapját, hogy így a hideg víz a dugattyú alá beáramoljon a hengerbe. Ezáltal a hengerbe zárt gőz lecsapódik és mint víz hullik a fenékre; s így légüres tér keletkezik a hengerben, és a dugattyú a külső levegő nyomására lefelé mozdul el. A gép maga tehát ezen az elven működik. A folyamatos működést a fel-le mozgó himba biztosítja, amely a kazán zárószerkezetét és az injektorcső csapját felváltva kinyitja, ill. bezárja. (L. a Königsegger aknánál lévő gőzgép ábráit is, 29.-30. ábra). Amint a vízgőz feszítő ereje a dugattyút felfelé nyomja, és így legyőzi a külső levegőnek a szivattyútárcsára gyakorolt nyomását, ezzel egy időben ugyanakkora erőt fejt ki lefelé a nedves levegőre és a henger fenekén lévő vízre, melyek a megelőző járatnál hatoltak be a beömlőnyíláson. A levegő egy könyökcsövön, a víz pedig egy hajlított hosszú csövön keresztül távozik (20. ábra). Ha a gőzhenger dugattyúja felfelé halad, akkor az aknarudazat lefelé halad, és a szivatytyúrakatoknak a bányarudazattal összekapcsolt dugattyúi vizet engednek a hengerbe, ha pedig a gőzdugattyút a levegő lefelé nyomja, az aknarudazat felemelkedik, s a szivattyúrakatok dugattyúi vizet vesznek fel.