Poda Nicolaus: A selmeci bányagépekről (Prága 1771) (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 10., Miskolc, Rudabánya, 2002.)

újabb gépek megépítése után a régebbieket lebontották, és jelenleg felhagytak mindenhol az ilyen szivattyúk felállításával. A tányérkerék meghatározott idő alatt megtett fordulatainak számát egy négy tárcsából és ugyanannyi mutatóból álló kis kerékrendszer jelezte; ez a kis óramű egy lépésszámlálóhoz hasonlít, ugyanis minden fordulatkor a tányérkerékre erősített ütköző az egyik számtól a másikig löki előre a mutatót. Az 1766. évi nagy vízhiány következtében az András és az Amália aknánál felállított lójárgányos vízgépet Hell József Károly főgépész gabonaőrlő malommá alakította át, a tengelyére egy második tányérkereket szerkesztett, melynek kerületén 84 fog volt, átmérője pedig 16,4 m-t tett ki. A malomorsó hajtó kereke, amellyel az új kerék kapcsolódott, 33,7 cm széles és hat foga van, a malomkerék pedig kb. 408 kg-ot nyom; egy félműszak alatt két pár lóval az első tányérkerék 400 fordulatot tett. A malomkerék egy perc alatt 85,55ször fordult meg; a lovak sebessége 5,36 km/óra volt.