Poda Nicolaus: A selmeci bányagépekről (Prága 1771) (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 10., Miskolc, Rudabánya, 2002.)

alakításában, az merőben más jellegű tevékenység, az más műfaj! Heil M. C (1650-1743) telepedett be Magyarországra valószínűleg Csehországból. Kiváló szervezőkészsége mellett kiváló gépészeti tervező és építő volt. Hosszú ideig a bányakerület gépészeti főnöke. Legjelentősebb gépe egy lójárgányos rudazatos szivattyú volt, amelyet 72 éves korára tudott kifogástalanul megalkotni, mintegy 40-50 %os hajtóerő megtakarítással. Három házasságából született gyermekei közül 28 ért meg felnőtt kort, köztük két mindmáig világító csillag a tudományok egén. Az egyik Maximilian Hell (1720-1792) korának egyik legnagyobb csillagásza, a Nap-Föld távolság első szakszerű és pontos meghatározója, a másik Josef Karl Hell (1713-1789) a mi gépkonstruktőrünk, aki elsőként ismerte föl a pneumatika és a hidraulika hasznosításának lehetőségeit az erőgépek tervezésében. Több tucat Hell-leszármazott tevékenykedett a következő évszázadban is a hazai bányászatban, többen Selmecen végzett bányamérnökként. Josef Karl Hell iskoláinak elvégzése után kincstári gyakornokként édesapja mellett dolgozott a gépészetben. 1737-től a meginduló selmeci tanintézetben Mikoviny Sámuel matematikai, mechanikai és hidraulikai előadásain és gyakorlatain vesz részt. Harminc éves korában már a kerület gépészeti főnöke (Oberkunstmeister). Vezetése alatt alakult ki a már említett ún. háromszintes gépészeti rendszer struktúrája, amelynek eredményeként a 18. század derekától nem fordult elő a selmeci