Poda Nicolaus: A selmeci bányagépekről (Prága 1771) (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 10., Miskolc, Rudabánya, 2002.)

UTÓSZÓ Elkerülhetetlennek tűnő kérdés: mi indokolhatja azt, hogy ma - költséget és energiát nem kímélve eredeti német nyelven és magyar fordításban is közreadjuk Nicolaus Poda páter és professzor két és negyed évszázaddal ezelőtt megjelent könyvét a selmeci bányagépekről? Igaz, hogy a csinos kis barokk könyv az egyetem, ma már világhírűként ismert Selmeci Műemlékkönyvtárának egyik ritka darabja, s a szerző az Alma Mater - s így az ország első gépészeti-mechanikai professzora volt, ám mindez önmagában nem tenné egyértelművé a kétnyelvű kiadást ma, amikor a „klasszikus" mélyműveléses bányászat, az évezredes virágzó magyar arany-ezüst-réztermelés, a történelmi bányavárosok, Selmecbányával együtt már mindmind múltunk és emlékezetünk távoli horizontján lebegnek. Van-e még, lehet-e még e téma iránt számottevő érdeklődés társadalmunk fogékony rétegeiben? Válaszom szívből jövő és kategorikus: kell, hogy legyen! Ha szemernyi is a szikra és önelégültségében édesdeden pihen a közönyös közhiedelem lusta hamuja alatt, teli tüdővel föl kell szítani a tüzet, mert olyan értékek lappanganak ott, amelyek nemzeti önbecsülésünknek, nemzeti biztonságérzetünknek adhatnak reális fundamentumot a délibábos, sokszor handabandázó, de semmiképpen sem szilárd történeti ismeretekre támaszkodó, gerjesztett nézetek helyett.