Poda Nicolaus: A selmeci bányagépekről (Prága 1771) (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 10., Miskolc, Rudabánya, 2002.)

A gép hatékonysága A váltó-vízikerékkel való aknaszállítás költsége kb. tizedrésze annak, mint amibe a lovakkal való aknaszállítás kerülne. Ha a kötél a megtöltött bödönnel a kötéldob közepéig feltekeredik, akkor az üres bödönt tartó kötél annak közepétől a másik végéig letekeredik. Hogy a felhúzott bödön után a vízikereket meg lehessen állítani, rögvest elzárják a vizet, továbbá a vízikerék középső karimáját is lefékezik, úgy, hogy egy emelő, illetve az ún. fékezőkar segítségével a fékezőpofákat hozzászorítják (4. ábra). A kiszállított bödönök száma a rakodóhely mélységétől és a kötélre akasztott bödönpárok mennyiségétől függ. A felhasznált energia A meghajtóvíz esési magassága 1,68 m, ilyen magasról esik a zsáklapátokra; 24 óra alatt különböző számú felhúzott bödön esetén átlagban 3290-3700 m

3 meghajtóvízre van szükség. Megjegyzések Az első váltó vízikereket Mikoviny Sámuel királyi bányamérő alkotta meg 1743-ban a