Agricola Georgius: Bermannus, avagy beszélgetés az ásványok csodálatos világáról (Basel 1530) (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 8. Miskolc – Rudabánya, 1994)

G. A. Bermannus

nekünk, milyen jelek győztek meg, hogy Azt goíibolb: ez A gAlénA? BEJIKÍANNVS: Azt monbom csak, Ami nekem, A bÁnyÁszembemek eszembe jut és nem kételkedem AbbAn, hogy A filozófusok és AZ orvosok messze többet és sokl<Al pontosAbbAt tvibnÁnAk monbAni, bA csAk Annyi fárAbsÁgot vennének mAgwknAk, bogvj cgvj kicsike figyelmet forMtAnÁnAk AZ ilyesfAJtA öolgokrA : nekik ugyAnis nincs szükségük sok vizsgÁlóbÁsrA. Nos, tehÁt, gAlénÁnAk egyrészt csAk AZ ólomércet, másrészt pebig AZ ólomnAk és AZ ezüstnek A közös ércét nevezik; ez AZ, Amit Plinius szAVAiból is mcgtubvmk. ö ugyAnis A következőket monbJA Arról A földről, Amelyben ezüst VAn: "Nem lebet kiolvAsztAní, csAk fekete ól omm A1, VAgy AZ ólom ércével együtt; ezt AZ utóbbit gAlénÁnAk nevezik és többnyire AZ ezüsterek mellett tAlÁlhAtó," A következő könyvben pebig így ír: "A molib( ff )