Agricola Georgius: Bermannus, avagy beszélgetés az ásványok csodálatos világáról (Basel 1530) (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 8. Miskolc – Rudabánya, 1994)

G. A. Bermannus

DERMA NNÍ/S: Igen; A mi BAcckwsvmk AdtA ezt A nevet Ar AknÁnAk. NAEV/l/S Tehát ő kivÁlASztJA AzolcAt AZ isteneket, Akiknek AZ oltAlmA AIÁ ktvÁnJA kelyezni bÁnyÁit? BERMANNi/S: Sót inkÁbb mÁs névvel nevezi AzolcAt; éppen BACckws volt AZ, péloÁvíl - AhogyAn korÁbbAn mÁr mor\bt&m is - Aki SAJÁt nevét AMA AZ egyik bÁnyÁnAk. lAnvfs neve AZonbAn ATTA figyelmeztet bizonyos bÁnyÁszokAt, kogy vfgyAnúgy Amiképpen vAlAmikor lAnws volt, ők mAgvfk végső szíiltségre jussAnAk. NAEV/1/& lAnws, Aki kétArcvV, A legkevésbé sem CSAP be bennünket AZZAI, kogy őt mAgÁt nem leket becsApni. BERAAANNi/S: Hogy mit hoz A jövendő, Azt tAlÁn csAk lAnvis volt képes előre lÁtni, VAgy Lyncews, Akiről Azt tArtJA A kAgyomÁny, kogy VAI Amennyi ember közül A