Agricola Georgius: Bermannus, avagy beszélgetés az ásványok csodálatos világáról (Basel 1530) (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 8. Miskolc – Rudabánya, 1994)

G. A. Bermannus

körül. Egy rögöt bányásznak ki ugyanis, amelyet meg azelőtt, hogy elkezdenek a cínóberré való átalakítását, anthrax-nak mondanak. A telér balványvörös színű, mint a vas, és vörös színű por van körülötte. Amidőn fejtik, a vasszerszámok ütéseitől sűrűn bocsát ki magából kíganvj csép eket; ezt a higanyt a bányászok azonnal összegyűjtik".- Ezeket írja tehát Vitruvius. NAEVH/& Az biztos, hogy a görögök sok dolgot neveztek anthraxnak, csak azért, mert kasonló színűek voltak. Tudniillik a higanytartalmú kőzetet, amint azt Vitruvius szavai is bizonyítják, aztán egy igen nemes drágakövet, amelyet Plinius Icarbunkulusnak mond, a köznép pedig rubinnak nevez: cz a fajta mind vörös színét, mind pedig ragyogását tekintve messze felülmúlja az összes többi drágakövet; továbbá a föld egyik fajtáját is anthrax-nak nevezik, azt.