Agricola Georgius: Bermannus, avagy beszélgetés az ásványok csodálatos világáról (Basel 1530) (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 8. Miskolc – Rudabánya, 1994)

G. A. Bermannus

îlvjcv» hővé, úgy, mint amikor a vadállatok beleesvén ar ilyesfajta aknába, csontjaikból a velő egyetlen tél eltelte után ugyanilyen természetű kővé alakul. Olykor találni fekete csillámot is, dc csodálatra méltó természete a fehérnek van: Jeles álltai mazltodással tűri ugyanis a kideget és a Nap melegét. És nem is gyengül meg, mint ahogyan az megtörténik sok féle épitökő esetében. Rátaláltak felhasználásának egy másik módjára is: a cirkuszi játékok idején a Circus Maximus~t hintik be véle, mivel tulajdonságai között van a csillogó fekérség. Ezeket mondja tékát Plínius a csillámról, s az elmondottaknál nem is lehetne semmi világosabb. NAEVJK/S: Vgy tűnik, a mieink Azonos véleményen vannak vele, amiltor azt gondolják, hogy a csillám kristály módjára jegecesedik meg, s ezért is nevezték cl Mária-üvegnek.