Agricola Georgius: Bermannus, avagy beszélgetés az ásványok csodálatos világáról (Basel 1530) (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 8. Miskolc – Rudabánya, 1994)

G. A. Bermannus

ez A két utóbbi termésfémként forbulnA elő A telérekben, sót, nem is k Állottunk sok A ilyesmiről. NAEVJVS Amit te fekér ólomnAk mondasz. Azt mAnApsÁg minb A tAvmlt, minb pebig A tAVlulAtlAli emberek ónnAk (stAnnum) nevezik. BEHMANNVS TubjÁk bár igy latinul is és A SAJÁt nyelvükön is Azok AZ emberek, számomra mégis bizonyosnAk lÁtszik, kogy A "stAnnum" VAlAmi mÁs. NAEVÍVS. Ezzel A nézetebbel meg tubnÁb erőstteni Plinius ÁllÁspontjÁt. BERMANNV& És még másokét is: Azokét, Akik együtt bolgoznAk velem. De minberről mÁskol mAJb többet fogunk beszélni. A fekete kövecskék pebig, Amelyekből A fekér ólmot olvA^ztjÁk, jeles nAgysÁgbAn tAlÁÍhAtóAk Akenbergben és EkrenfricbersborfbAn: ez utóbbi kel y nem messze fekszik A te szülőkelyebtől, NACVÍUS, S ezért úgy gondolom, hogy már láttál is ilyen köveket. NAEV/VS Vgy emiéitszem, lÁttAm. ( m )