Agricola Georgius: Bermannus, avagy beszélgetés az ásványok csodálatos világáról (Basel 1530) (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 8. Miskolc – Rudabánya, 1994)

G. A. Bermannus

szok mit szoktak így nevezni: be szükség van rá, kogy olyan új szavaliat kasználjak, amelyek vagy nincsenek eléggé megmagyarázva a régiek által, vagy ka a legjobban meg is voltak, nem marabtak fenn. NAEVfK/S: Használó csak az általat* felállított szabály szerint ezeket a szavalcat: mi egyáltalán nem fogunk megbotránkozni rajta, oly nagyon vágyóbunk arra, kogy megismerjük ezeket a bolgoltat. BEUKiA NNVS: Minben telér kosszanti irányban terjeb ki a kegy szikláin keresztül, s a mi bányászainlcat utánozva ezt nevezem én csapásnak. Ami tekát a csapást illeti, valamennyi telér közül messze az a legjobb, amelyik keletről nyugat felé vonul át a kegy hajlatán, oly móbon azonban, hogy a hegy háta bél felé van, a hajlata pebig lassanként forbul északi irányba. De csaknem ugyanilyen jó az a telér is, amely a kelet és bél közé eső kelyek valamelyikétől vonul egy