Agricola Georgius: Bermannus, avagy beszélgetés az ásványok csodálatos világáról (Basel 1530) (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 8. Miskolc – Rudabánya, 1994)

G. A. Bermannus

minbAnnyiszor A könnyek özönét ontonv, nem is AnnyirA Azért, mert jÓAltAróm volt nekem és egy ilyen jóbArÁttól foszttAttAm meg - ÁmbÁr nem kevés fÁjbAlmAt okoz nekem ez is - VtAncm Azért, mert Hirtelen rAgAbtA cl övéi közül A HAIÁI. Bizony, Istennek tetsző ez A fÁjDAlom, Amely - lÁtom - keményen megvisel tégcb és jogosAk A könnyek. Amelyeket egy nAgyon tisztelt férfiú HAIÁIA miAtt ontAsz. De mivel A természet VA!Amennyiünket AmA me$$onZ>o\Ás szerint Alkotott meg, hogy ismét meg twojon semmisíteni. Azért AnnÁl nywgoMAbb lélekkel kell elviselni A VtAlÁlt, mennél később következik AZ be AZ ember életének A folyAmÁbAn mivel teljességgel szükségszerű, hogy előbb-utóbb bekövetkezik. BEUKiANTs/US: Helyesen monbJA "NACVÍUS: te pebig tArtsb VÍSSZA A könnyeibet. hiszen Azok semmit sem tubnAk hASznÁlni és cgyÁltAlÁn nem is illenek egy bölcs emberhez.