Agricola Georgius: Bermannus, avagy beszélgetés az ásványok csodálatos világáról (Basel 1530) (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 8. Miskolc – Rudabánya, 1994)

G. A. Bermannus

táborokat kikémlelik: ka szöggé) vagy egy másik kövei megütik ereket, akkor szikráidat bocsátanak ki magukból, amelyek nagyon gyorsan tüzet adnak, miután kénezett vagy száraz taplókltal vagy falevelekkel felfogták őket." BERKiANNUR V>gy tűnik. De a többi piritbői ís, amelyekró'1 az imént beszéltem, csiholnak tüzet; továbbá mindegyik súlyos. Semmi csodálni való nincsen tehát abban, hogy olykor alcad közöttük nagyon súlyos darab is, amely rendkívüli módon alltalmatos arra, hogy tüzet csiholjanak belőle. A legteljesebb mértékben tagadom tehát, hogy letérnék még más fajta pirit is azokon kívül, amelyeket most vettem számba. Amiképpen pedig a pirítek első két fajtájából könnyen csiholunk tüzet, ha sürüek, tömörek és erősek. éppen úgy nem bocsátanak ki magukból szikráitat, ba rítlták, vékonyak és olyanok, mintha igen kis részecskékre ( « )