Zsámboki László szerk.: Péch Antal (1822-1895) kisebb munkái (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 7., Miskolc – Rudabánya, 1993
Jó szerencsét! bányász-köszöntés vitája 1894 (P.A. javaslata, Mikó B., Árkossy B. és Osgyáni Á. New York hozzászólása)
x 2G1 x A május-hó 5-én Selmeczbányán tartott felolvasó gyűlésen elnök Sóltz Vilmos főbányatDnácsos. működő alelnök, a szép számmal összegyűli tagokai hallgatóságot üdvözölvén, először is „A bányászos üdvözlés kérdéséhez" czimü 3í B. aláírással ellátott felszóllalást olvasta fel. Mig Hazánkban is a bányászul minden izében némel volt, bányászos üdvözlésként a Ginek Auf jurta : ez az ősrégi, eredeti, sokat mondó kitétel, melyet semmi nyelven sem lehet helyesen s találóan visszaadni. Amint azonban az ébredés hajnala kezdett derengeni s a magyar nyelv itthon jogos helyét kezdte követelni, találkoztak hazafiak kik tiszteletre méltó jóakarattal, de annal kevesebb nyelvérzékkel igyekeztek a bányászos fogalmak kifejezésére magyar szavakat gyártani s legtöbb esetben beértet a német kifejezés egyszerű lefordításával, s megszületett a néhai Szerencse íöl, szörnyszülött testvérével a Szerencse Le-vel. Haladást jelentett az 1673. évi bécsi nemzetközi kiállítás magyarországi bányászati osztályának Aliliis Szerencse vagy Áldást Szerencsét aranyos betűkkel pompázó feliratai, de hogy mennyire nem fejezte ki a fogalmat s mennyire idegenszerű, mi sem bizonyítja jobban, hogy a kiállítás idejét alig élle túl. S minél erősebb lett a magyarság a bányászat terén, s minél inkább szaporodik a magyaros nevelésben részesült bányászok száma annál inkább előtérbe lépett egy jó bányászos üdvözlés utáni vágy, s a tiszteletre méltó jóakarat újra vemhes leve, s megszületett a .ló Szerencsét, a Szerencse Fiit méltó testvére. Mert mig a Szerencse Föl apja német volt, ezé oláh. Hűséges fordítása cz az oláh bányászos üdvözlésnek a Norok ümi-nak. s tényleg — ha jól tudom — Hazánk keleti részeiben lálott napvilágot, hol a bányamunkások túlnyomó része olah. De hogy mennyire nem elégíti ki a helyes nyelvérzékü bányászt ez az újabban felkapott üdvözlés, igen szépen bizonyítja Arkossy Béla t. barátom, ki jónak látta Egyesületünk elnökségéhez azzal a kérdéssel fordulni, hogy a német Glück Auf üdvözlést legmagyarossabban mi módon lehelne kifejezni Y Egyesületünk választmánya — miként erről a Bányászati és Kohászati Lapok f. évi 8. számúból értesülünk — f. évi április-hó 7-»'li tartott gyűlésében tárgyalta s átalánosan a Jó Szerencsét fogadta el. Ez a határozat índil engem arra. hogy ehhez a kérdéshez hozzászóljak ; igyekeztem bebizonyítani, hogy cz a kifejezés is rosz s újat, jobbat ajánljak. Hogv tán relative a Jó Szerencsét a legma gy a rosa bb, megengedem, mert tényleg magyarosabb mint a Szerencse Föl vagy az Alddat Szerencsét : de abszolúte valamennyi idegenszerű; az eg\ik németes, a másik oláhos s egyik sein magyaros. De nagy anomáliát látok a Jó Szerenesét-ben meg hozzá. Avagy ki tud rosz szerencséről V S nincs e a szerencse fogalmában benne már a/d is ï Létezik jó nap—rosz nap : jó sors—bal sors... de rosz siwenese ! Olyan nincs. A bányász élete, foglalkozása, óhnjából eredő tradiczióktian najrvon is szerepel a szerencse s igy magam is azt az álláspontot fogadom el. hogy a mikor bányászos üdvözlésről van szó. mindenét előtt szerencsét kívánjunk egymásnak, s mert lehet szerencsénk kevés vagy sok: magyar bányászos üdvözlésnek ajánlom u Sok Szerencsét! Alföldi jó magyar népünk evvel indítja ólnak övéit, ne rcsleljfik mi: a magyar bányászok löle kölcsönözni üdvözlésünket, mely ha elterjed, lesz nem relative, de abszolúte jó. magyar bányászos üdvözlésünk. Budapest, évi április 2íl-én. Af. B. Hosszabb eszmecsere után e felszóllalásnak közlése halározlatoll el, mire ifj. Veress József úr, ferolvasta „Az erdélyrészi aranybányászat köréből" czimü értekezését. A bányászos üdvözlés kérdéséhez. Közlönyünk f. é. 10-ik számában fentebbi czimü felszólalásban M. B. bányászos üdvözlésül Jó Szerencsét! helyeit ,Sok Szerencsét" ajánlja. Nem lenne ellene kifogásom — bár kiejtése nehezebb s nem is hangzik oly jól — de ba mar egyesületünk vnbiszlfnányn f. é. april 7-én tárlóit ülésén, a Jó Szerencsét' fogadta el ; maradjunk e mellett. Ez áll legközelebb a népies, magyaros jó napot, jó egészségei stb.-hez. A jó egészségei kívánásban szintén kérdhetnók, hogy hat rossz egészség van-e? Hogy az»oláh is úgy köszön .Norok Bun J . az igaz. de a nem bányász oláh is igy köszön. Ez tehát csat amellett bizonyít, hogy népies, de nem ot relet len oláhos. A jó szerencsét kívánás nem is pleonazmus. Mert igaz, mint Jlí. B. irja a magyarnak nincs rossz szerencséje, de van balszerencséje, mint azt Vörösmarty szózatjának utolsó versszakábol mindnyájan tudjuk : .És annyi halszerencse közt, Oly sok viszály után. Megfogyva bár. de törve nem. Él nemzet e hazán*. De van a .magyarnak jó szerencséje is, mii bizonyít Petőfi .Élat vagy halál" czimü költeményének kötelkczö versszaka: .Te ráez, te horvát, némel, tót, oláhság. Mit marjátok mindnyájan a magyart ? eV Török s tatártól, mely titeket védeti, _f- \ Magyar kezekben villogott a kard. S, Megüszlolluk ti véletek hiven. ha \\. A jó szerencse nékünk jót adolt. , rv 1S felél átvettük mindig a tehernek 0~' Mii vállalókra a balsors rakott*. y .\j Tehát: Jó Szerencsét! A. B.
