Zsámboki László szerk.: Péch Antal (1822-1895) kisebb munkái (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 7., Miskolc – Rudabánya, 1993

A bányászati szótár második kiadása előtti vita 1890 (P.A. felhívása, Gálócsy Árpád, Gretzmacher Gyula, Terény János hozzászólásai, P.A. zárszava)

külföldhöz. Azt a jelszót lUijn ki. Imjry legyünk mi az elsők, kik n_\ elvünkből, mely meg sziiz. az idegen mocskot kiirtjuk S teszi ezt oly hévvel és meggyőződéssel Imgy szinte magával ragad. Goiuiojatjai igen szépek, szabadelvűek. — lieni tagadom. 1 >e az a hibájuk, hogy most keresztül nem vihetők. Azért ne táplálkozzunk utópiákkal, ne akarjunk egyszerre mindent, mert akkor nein fogunk elérni semmit. A dolgok fejlődését nem lehet megelőzni. Hogy n gyümölcsöt leszakíthassuk, — annak előbb meg kell érni. S én hiszen), hogy ez az idő egyszer befog következni. A természettudományok egyre nagyobb tért foglalnak az ipáiban, mezőgazdaságban, a nagy közönség- mindig nagyobb érdeklődéssel, mind mélyebben hatol be a természet titkaiba s fogalmai körét a természet kincstárából napról-napra gazdagítja. Ez a haladás lassú, de folytonos; és minden lépéssel egy tapottuyit foglal cl az idegen szótengerből — a magyar szó számára. Én úgy tekintem a terminus technikusokat, mint egyszerit jelzéseket, melyekre az illető tudományágnak szüksége van. De mihelyt ezek egyike vagy másika például egy ásvány, egy vegyidet utat tor magának a gazdasági életbe tehát a bányászaiba, kohászatba is, — le kell foglalnunk azonnal, mint a magunkét, iparkodjunk neki magyar nevet adni, az idegent csak addig használván, mig megfelelő közkeletű szót alkotnunk nem sikerült. Lassan de biztosan! Nem egy év. — száz esztendők munkája lesz ez. Gálóesy avval vádol, hogy a nyelvújítók s különösen Bugát és társai fölött gúnyolódom. Ezen vád ellen nincs mit védekeznem. Kegyelettel viseltetem nagyjaink iránt, de ez a kegyelet nem ment fel attól, hogy a nagyok tévedéseire rámutathassak. Nagy emberek is tévedhetnek s azért fel legyenek oldva a kritika alól? Horvát István nagy vnlt mint történetíró, nagy volt mint hazafi. Kérdem Gálóesy tói : nem fogadná-e el Horvátnak nyelvészeti etymologiáit — csupa kegyeletből? Gálóesy szememre veti. hogy néhány nyelvész s a napi sajtó „egy" képviselője után indttltani — vakon. Téved. Először is őszintén meggyónom, hogy ezikkem megírásakor semmiféle nyelvészt nein tanulmányoztam a „Nyelvőrt*

4 is csak annak utána olvasgattam. Ami pedig a napi sajtó amaz egy képviselőjét illeti, itt Gálóesy bizonyára a Budapesti Hírlapot érti. mert ez az egyetlen magyar napilap, mely a helyes magyarságra Ügyel. .S azt megengedem, hogy ennek a lapnak olvasása, melyet kedvelek, befolyással lehetett nyelvérzékem kifejlesztésére. De irányadó — nézeteim alakulására épenség• gel nem volt. Ezeket direct tanulmány útján szcrezti-in. Nem a nyelvészeket, hanem Aranyt olvastam és a régi magyar classieitsokat. Nyelvérzékemut ezek által kiművelve (inként rá kclI lett jönnöm a magyar nyelv és szóképzés azon sajátságaira, melyeket ezikkembeii kifejtettéül. Ha Gálóesy figyelmesebben olvasta volna a Budapesti Hírlapot s ama „pár nyelvész" közleményeit, rájött volna, hogy felfogásom mennyire '. eltér azokétól s — akkor azt az alaptalan állítást talán nem koezkáztatta volna. * Végezetül legyen szabad a jövőre nézve , azt a tanácsot adnom : Hagyjuk egyelőre békében a terminus technikusokat, azok nem veszélyeztetik a nyelvet. I Ne forgácsoljuk erőinket meddő munkára. Hi; szett elég herkulesi munka vár reánk azokon I kivttl is. Iparkodjunk a tulajdonképeni szak! nyelvet tisztázni necsak szóban, hanem az iroj dalomban is. Nem a latinismustól kell féltenünk j a magyar nyelvet, hanem — a germanismustól. ! Ezt a gyomot irtsuk ki kíméletlen kézzel s ha ez sikerült, akkor tettünk annyit, a mennyi Utódaink háláját biztosítja számunkra. A többi ö rajok vár. Betlér, Tamáskohó, ÍH'JO. július 25-én. Terény János urd. ki'Biikui.