Zsámboki László szerk.: Péch Antal (1822-1895) kisebb munkái (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 7., Miskolc – Rudabánya, 1993

A bányászati szótár második kiadása előtti vita 1890 (P.A. felhívása, Gálócsy Árpád, Gretzmacher Gyula, Terény János hozzászólásai, P.A. zárszava)

Gálócsy feltétlen ellensége a terminus technikusoknak. Ha következetes akar lenni, tikkor bizonyára a chemini műszavakra is kiterjed az anathema ! Gálócsy tehát Hydrogen helyett könenyt, Oxygen helyett clenyt, Brom helyett biizenyt fog mondani. Már most azt kérdeni Gálócsytól : a vizet képletileg A"./-.'-iiek. a konyhasót //."v-nek, a salétromot ///,£y-nak fogja-e irni ? Mert a logika ezt kívánná. Vagy pétiig a 7/,0-t, KXOfttt stb. megtartja? de akkor, hogy okoljuk és tanuljuk meg ezeket a jeleket, ha a terminus technikusokat nem ismerjük ? Dc nemcsak theoriában, a gyakorlati életben is lépten nyomon megakadnánk a terminus technikusok ismerete nélkül. Vegyük pl. azt az esetet, hogy : Gálócsy közetgyüjteménvének kiegészítése vé- j gett egy dürreiistcini y mit itot akar beszerezni. ! hogyan fogja ezt megrendelni, ha nem tud ter- i minus technikusul? Vagy hogyan tudnék én pl. ' Ag nitrátot vagy .V« acetátot beszerezni lahora- j tóriumom számára, ha ezeket a neveket nem ; ismerném? Addig tehát, mig a miiveit nemzetek ter- : minus technikusokkal fognak élni. mi is kény- i szerit ve vagyunk saját érdekünkben azokat meg- j tanulni, még akkor is, ha sikerülne magyar j terminusokat behozni az idegenek helyébe. Ké- j tes esetekben pedig akkor is a terminus tech- i nikus lesz az irányadó, az egyedül hiteles. ; * „De ha még az idegen műszaki szavak j használata helyes is volna, még akkor is igen ! nehéz volna a határt megvonni : — eddig terminus technikus, — ezentúl közönséges mindennapi ÜZŐ" mondja Gálócsy. S ennek bizonyságául imigy példálódzik. : „Terény szerint tehát a szappanfőzésnél a zs> radékot sziksó helyett natrium carbonáttn] kellene főzni, hogy később hozzá haniuzsir helyett kálium carbonatot adva végre a keménységet '. só helyett natrium chloriddal adja meg neki" stb. ; Gálócsy, úgy látszik, tréfából összetéveszti a j műszaki jelvényeket — a közélet szavaival ! 1 ,.Qui henc distinguit, bene docet" azt hiszem, éli a határt elég világosan megszabtam — a : terminus technikusokra uézve, midőn azt mond- ; tara : az ásványtani (alakok és ásvány fajok), geológiai (korszakok és kőzetek) és chemini ! (elemek és vegyületek) elnevezései nemzetkö- ; ziek. Ebből azonban nem következik, hogy az i oly szavakat, melyek a közéletben szerepet ját- ! szanak, ha különben a szakember előtt terminusok is, a közéletben — latinul nevezzük. Gálócsy demonstrálni akarván a terminus technikusok elrettentő voltát _l>r. Szabó geológiájából hosszú citátumokat közöl. Igy, a hogy ö ezt teszi, kiszakítva a könyvből azon helyeket, hol az idegen szavak sűrűbben fordulnak elő, ezek az idézetek bizonyára nein tesznek jó benyomást, de ha magát a müvet olvassuk, ez nem lesz annyira érezhető ámbár bizonyos, hogy Szabó a terminus technikusok használatában túl>;igosan ragaszkodott a nemzetközi megállapodásokhoz. A mi a „Bányászati és kohászati zsebnaptár" ásványi elnevezéseit illeti : szeretném Gálócsy utasításait hallani arra nézve, hogy nevezné el : a Sphaleritot. Anrimonitnt. Fluoritot. En azt tartóin, hogy ezek minden esetre jobbak, mint a Jiorganykéueg. dárdanyfényle és folypát! Uálócsy nagy-ói elszörnytiködtk azon, hogy a mit a müveit nemzetek terminus technikusul irnak. azt mi is úgy nevezhessük. Mert azt nem állítottam, hogy latinosan Ml elneveznünk S azt most is föntartom, hogy addig, mig valamely műszert jó magyar szóval nem tudunk megnevezni, addig használjuk azt a nemzetközi szót, melyet a művelt nemzetek egyformán alkalmaznak. Szinte hallom erre Gálócsy ellenvetését, hogy hát ezt megteheti a franczia, a német, az augo], mert az ö nyelvük rokon a latinnal, de nem teheti a magyar, mert az ő nyelve egyedül áll szűzen, tisztán az európai nyelvek cháuszában. Hát az való igaz. hogy a magyar és a német nyelv bizony nem egy tőről fakadtak : de hogy azért a terminus technikusok a magyar nyelvet jobban beíertöznék, mint akár a németet, akár a francziát, azt már nem hiszem. Volt-e egy nyelv jobban saturálva a latinnal, mint a magyar nyelv a múlt században s mi maradt belőle? a terminus technikusok. Én meg vagyok győződve róla, hogy a helsingforsi, de még a yeddoi egyetemen is ugyanezeket a terminus technikusokat tanítják, de nem hiszem, hogy a finnek vagy jnpánink nyelvük tisztaságát a latintól féltenék. S annál kevésbbé kell tartanunk ettől, mert nyelvünk a latinnal nem rokon s igy nincs meg az a veszély, hogy a terminus technikusokat magába olvasztja, hanem igenis helyet foglalnak mintegy a nyelvkincsen kívül mint egyszerű jelzések, bérbe vett katonák, melyek ruhájok által is külötnböznek a törzsseregtől, ha megtartjuk a latinos írást. Gálócsy azonban még tovább megy. Hivatkozik nemzeti önállóságunkra, mely nem köt a