Zsámboki László szerk.: Péch Antal (1822-1895) kisebb munkái (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 7., Miskolc – Rudabánya, 1993
A bányászati szótár második kiadása előtti vita 1890 (P.A. felhívása, Gálócsy Árpád, Gretzmacher Gyula, Terény János hozzászólásai, P.A. zárszava)
— ez úgy látszik közömbös előtte. — mint I inkább irtó háborút az idegen műszavak ellen. Ö meg van elégedve, hogy lia a szó magyarul penn. lmgv aztán belyes-é a szó vagy nem helyes, az már előtte mellékes. Ez az irányzat, ez a neológus felfcgás nz, melyben a legfőbb veszedelem rejlik, mert eleve útját állja a reformnak s törekvéseinkben nem haladást, hanem hátraesést jelez. 2. Gálócsy hadat Uzcn a terminus technikusoknak. De nem számolt le ennek következményeivel, — nem gondolta meg, hogy azok helyébe egy légió magyar szót kell tereinteni s újból kezdődnék a nyelv njitás a nyelvzavar, a Babylon. S ezt, úgy hiszem, Gálócsy sem akarja. Reméllem, hogy fejtegetéseim folyamában meg tudom győzni öt is arról, hogy az ő álláspontja a mostani környülállások mellett mennyire tarthatatlan. Gálócsy nem tudja elképzelni, hogy meggondoltam volna, mit irok, mikor egy füst alatt a népiest hirdetem s a terminus technikusoknak pártját fogom. Ebben ő ellen mondást, logikátlanságot lát. Igyekezni fogok bebizonyítani azt, hogy ez a két felfogás igenis kiegyeztethetö. Ezt a kérdést, melyet Gálócsy felvetett, sokkal fontosabbnak tartottam, semhogy meyyundolatlnmtl koczkáztattam volna róla véleményemet; s hogy mily fontosnak tartottam, misem bizonyítja jobban, mint az. hogy vele első sorban akartam leszámolni, hogy további fejtegetéseimnek útjába ne álljon. Miután Gálócsy a terminus technikusok kérdését felvetette, megragadom az alkalmat, hogy elmondjam, miképen jutottam én azon felfogáshoz, melyet Gálócsy annyira ostoroz. Igen jól tudtam, hogy annak, ki a műszaki nyelv tisztázását tűzte ki czéljául előbb a terminus technikusokkal kell leszámolnia, hogy döntenie kell — mellette vagy ellene. S itt bevallom: eleinte haboztam, ide-oda ingadoztam. Egyfelől csábított a gondolat, hogy „minden szó magyarul hangozzék" s ne vegye Gálócsy barátom „szellemi" plágiumnak, ha bevallom, hogy azok az „eszmék" miket oly lelkesen tárt fel álláspontja védelmére, engem is sokáig kisértettek. Csak akkor, mikor azok megvalósítását megkisérlettem, akkor láttam be, hogy lehetetlent akarok. A fényes kép mögött, melyet magamnak oly szépen kifestettem, megjelent a rideg való-é — ezer meg ezer akadályaival. Nagyon hamar kiábrándultain. Magam előtt láttam az útvesztőt, melyből ki nem találnánk többé, láttam az elszakitlintlnn kapcsot, mely hozzájuk köt s a veszedelmeket, melyek c kapocs clszakitásával fenyegetnének — s megadtam magam. Arra a j meggyőződésre jutottam, hogy ma még az idegen ! szót száműznünk nem lehet, a terminus technikusokat mellőznünk nem szabad. Nem szabad : 1. Mei t a természettudós absolute nem lej bet el n éli,->il iik : s lia a latin nyelv nem volna, egy uj nemzetközi jelzést kellene kieszelni azok i számára. Gálócsy azt mondja, hogy internatio: nális a tudomány, de nem internationális annak I nyilvánulása, a tapasztaltak közlése. Nagyon ] helyes : csak hogy ezt nem is állította senki, i Egy gondolat közlésére, — ezt mindenki tudja ! — mondat kell erre pedig nyelvszervezet szükI ségcs. De a terminus technikus még nem nyelv: i az csak egyszerű jelzés, akár a pózna a föld! mérő kezében. A terminus technikus tehát magában véve ! még nem nyilvánulása valamely tudásnak, de ! szükség van rá mint segitö eszközre, mint olyan ; jelvényre, melyet a világon mindenki megért. A természet három országának rendszerét — az egész miiveit világ segített felépíteni, — I hiszer. a föld egész kerekségét felölelik azok. Ez a munka még most sincs befejezve. ' és találnak egy-egy uj férget, egy-egy uj növényt Afrika belsejében, még most is fölfedezhetnek egy uj ásványt, egy uj elemet a földnek méhében. S a természettudós, ki azt folfeiïezi. siet azt a rendszerbe beilleszteni; nevet ad neki és felfedezését tudtára adja a müveit világnak. Mi lenne már most, ha minden nemzet más néven, pl. más tulajdonsága ; után nevezné el azt a követ vagy elemet, hogy értenék meg egymást, hogy egyeznének meg hovatnrtozandósága iránt, hogyha a nemek, fajok s egyedek rendszerét nem állapították volna ; meg már eleve közös egyetértéssel, ha nem adtak volna azoknak oly nevet, melyet mindegyikök megért. Erre és csakis erre valók a terminus tech• nikusok. Hogy tehát „ezek segítségével a müveit nemzetek egymást megértik s egymás közt a kapcsot fentartják" — ez nem absurdum. De ezekből a szavakból azt magyarázni ki, hogy szerintem „a ki terminus technikusul tud, az ; angol, németül, francziául is tud s ezen nyelvei ken irt szakmunkát megért, —ez már absurdum!"
