Zsámboki László szerk.: Péch Antal (1822-1895) kisebb munkái (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 7., Miskolc – Rudabánya, 1993

A bányászat ügye az országgyűlésen 1889 és 1890. (P.A. felszólalása és vita)

ezeknek minél előbbi bevégzése az állam érdekében fekszik : mindez okokból arra kérem a r. pénzittryminister ura(, hogy » Icgklizciebh mnlt években kKvetetl utat elhagyva, a jövő é\i költségvetés megállapítása alkalmával a dolatiokat régebbi magíisságtikban, t. i. Selmec.re nézve 220 ezer forinttal és Kftrmöczre nézve 125 ezer forinttal méltóztassék felvenni a költségvetésbe és igy megadván végrehajtó közegeinek a nervus rerum-ot, általában arra szorítsa öket, hogy a beruházás munkálatait a lehető legnagyobb erélylyel foganatosítsák és minél elóbb bevégezni iparkodjanak. A költségvetést egyébiránt elfogadom. (Helyeslés a jobb oldalon.) A in o n Ede : T. képviselőház I (Halljuk 1 Hulljuk !') A Nándor altárna czimén — ellentétben a mult evekben követett gyakorlattal — esak 90 000 frt vétetett fel az idei költségelőirányzatba, holott eddig e ezéira 125 UOO frt kéretett és szavaztatott meg évenkéut. (Halljuk!' A költségeknek ezúttal 35 oOJ frttal czélba vett leszállítása az előirányzathoz csalok indokolás szerint bizonyos érvekre alapittatik — de nem hiszem — hogy ezen érvel; vezérelték volna a t. minister urat ebbeli elhatározásánál, mert azok nagyobbrészt tevések. Hogy ebbeli állításomat beigazoljam, részletekbe kellene bocsátkoznom ; de ezeknek felsorolása által nem kívánom a t. ház figyelmét illetéktelenül igénybevenni ; ez szükségtelen is, mert a mit itt szóba hozni kívánok, az nem az indokolás egyes részleteinek kisebb, vagy nagyobb jogosulatlansága, hanem az indokolás tenorja, az abban nyilvánuló irányzat. Mert az indokolásban a dolog úgy van oda állítva, mintha a Nándor altárnánál a f. évben okszerű kezelés mellett annyi pénzt, mint a mull években, az üzem folytatására fordítani sem lehetne. Ks ez épenséggel nem all. A Nándor altárna tudvalevőleg körülbelül Iii kilométer hosszúságit földalatti csatorna, melynek rendeltetése az, hogy a körmöezi érezhegység bányáiban öszszegyülendó vizeket, — melyek jelenleg az aranyérezekben gazdag mélység kiaknázását lehetetlenné teszik — a Garam medrébe levezesse. Nehogy a nagy niti esak igen hossza idő után legyen befejezhető, a munka a kijelölt vonal több pontján vetetett foganatba egyszerre, az képezvén a munka további folyamában a feladatot, hogy a szemközti irányban haladó munkahelyek egymással — és pedig úgy szintben, mint irányban — pontosan találkozzanak. E feladat a Nándor altárna egyik részében szerencsésen megoldatván, erre nézve a ministeri indokolás azt mondja : hogy miután a Nándor altárna immár a II. számú aknát elérte és az c munka közben sikeresen végbement lyukasztás által a munkahelyek száma csökkent. — „ennélfogva a Nándor altárna üzeme, addig, mig ismét több munkahely lesz berendezhető, kisebb mérvben folytatható." És itne itt rejlik a nagy tévedés, mely ezen kiválóan plausibilisnek látszó érvelés helyességét megdönti. Mert, bár igaz, hogy a lyukasztást, vagyis azon munka pillanatában, midőn a kei vógatvéget, más szóval munkahelyet szétválasztó utolsó sziklafal szétrepesztetett, a munkahely száma apadt — csakhogy a lyuk aszta* után az altárna müvezetósege által azonnal ugyanannyi munkahely rendeztetett ismét be, mint a mennyi az előtt alkalmazva volt. Három munkahelyen, illetve vágatvégen folyt a munka a lyukasztás előtt s ugyanannyi helyen folyt a munka a lyukasztás óta, a legutóbbi napokig és pedig tudtommal ugyanazzal a munkaerővel, mint az előtt. A munka mérve és munkahelyek száma tekintetében tehát semminemű változás nem állott be. De kérdezhetné valaki, miként vált ezen nj munkahelyek ily gyors berendezése lehetővé. Nem kellett-e e czélból holmi természetellenes és okszerűtlen műszaki fortélyokat alkalmazni ? Erre a kérdésre a válasz igen egyszerű. Az uj munkahelyek azonnali berendezése az által vált lehetségessé, hogy azok már a lyukasztás előtt is bármikor be lettek volna rendezhetők, ha e czélra clei gendö pénz lett volna rendelkezésre, de nem lévén erre I hitel engedélyezve, ettől azon időben el kellett tekinteni. A fentebb jelzett érv tehát az altámai költségckI nek a folyó évre tervbe vett leszállitásáaík indokoláI sara nem alkalmas. • . . De hát mindezektől eltekintve és vezérelte legyen j a t. minister mat ez vagy más indol; — annyi bizoj nyos, miszerint ha az altárnai költségek a folyó évben ; ily tetemes összeggel leszallitlatnátiatt, ennek az lenne ; az elmaradhatlan következménye, mint azt Pech Antal j t. képviselőtársam helyesen kiemelte hogy a Nándor i altárna egy évvel kesóbb készülni el, a mi megint azt ! vonná maga után, hogy a körmöezi kincstári rendes • bányaüzemnél a deficit egy évvel továbbra állandósitI tatnék. az ottani elég tekintélyes magánbányászat pedig, mely a jelenlegi viszonyok ellen csak a legvégsőbb crömegfeszitessel és a legnagyobb anyagi áldozatok árán küzd, a tönk szélére juttatik. De hát csakis a kincstári bányászatot tekintetbe véve, kérdem, hol a haszon, ha most f.soO-ben 35,000 frtot megtakaritnnk, illetve ki j nem adunk, de c helyett 1398 vagy 1899-ben 40— ! 50,000 frtnyi esetleg magasabb deficittel fogunk szem1 ben állani, a mely máskülönben akkor már be nem I állott volna. • '• A végből, bogy a t. ház ezen ügyben a helyzetet I egészen tisztán lássa, bátor leszek a t. ház figyelmét még néhány körülményre kikérni. Az egyik- az, hogy az ezen államába befektetett ; kiadások emberi előrelátás és számítás szerint idővel