Zsámboki László szerk.: Péch Antal (1822-1895) kisebb munkái (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 7., Miskolc – Rudabánya, 1993

A Pallas nagylexikona bányászati szócikkeiből

belevág a fúrólyuk fenekébe, és letör belőle egy darab kőzetet'; midőn aztán a lefelé menő rudazat elérte legmélyebb állását, belekapcsolódik az alsó rudazat felső végébe, és azt a fúróval együtt is­mét fölemeli, hogy a kellő magasságból újra le­ejtse, így következik esés és emelés rendszeresen egyrnás után. Az emelés alkalmával a furó a kör­•nek bizonyos részével tovább fordíttatik, hogy mindig más és más helyen találja ütése a fúró­lyuk fenekét. Az alsó rudazat emelésére, ieejté­sére és forgatására szolgáló szerkezet igen sok­féle, és váltó-ollónak, vagy szabadon eső készü­léknek .nevezik. Esés közben az alsó rudazat ve­zetésére szolgál a vezetökosár. A váltószeikeze­tek.közül megemlítendök : Kind szabadoneső ké­szüléke, a Fabian-féle, a Klecka-féle, a Wlach-tól" módosított Klecka-féle, és a Leon Dru-féle váltó­szerkezetek. (L. a földfuró szerszámokat bemutató képmellékleteket.) A fúráshoz szükséges külső készülék fóaJkotó része a furó-emeltyü, mely egy 18—20 m. hosz­szuságu gerenda, vastagabb végén egy horoggal, melybe a furó-rudazatot lehet akasztani. A ge­renda, hosszának egy harmadában, el vanlátVa tengelylyel, melynek végei perselyekben foroghat­nak. A fúrót emelő munkások a gerenda hosszabb karjának végét nyomják le s azután elbocsátják, minek következtében a rudazat lezuhan és a furó a lyuk fenekére ütődik ; ekkor a munkások az emeltyű fölemelkedett • végét ismét lenyomják, hogy újra elbocsássak és a furó ujabb ütést télies-

Next

/
Thumbnails
Contents