Zsámboki László szerk.: Péch Antal (1822-1895) kisebb munkái (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 7., Miskolc – Rudabánya, 1993

A Pallas nagylexikona bányászati szócikkeiből

legelső pasztával lent az a folyosó felett 4 m.-nyire szedik ki az ér tartalmát a paszta homlokán c dolgozva ; d a paszta mennyezete, mely ha már 5—;6 m. hosszú, kezdetét veheti felette a második tetőpászta, és tovább a többi ugy, hogy a legalsó legtovább legyen hajtva, a többi pedig egyik a másiknál 5—6 méterrel hátrább álljon. A szállító folyosó a tetőjét ácsolattal /'biztonosítják,és erre rakják a fejtésben maradó meddő törmeléket, minden 10—15. méterben nyitva hagyván egy guritőt e, melybe a pasztákról jövő s kiszállítandó termelést töltik, hogy onnan az alája állított szállító edénybe legurulván, a fő szállító aknához elszállíttathassák. A viz önmagától folyik a vizemelő aknához, a légvesztés sem okozhat itt semmi nehézséget, mert a levegő a fószállítő folyosóról a fölfelé emelkedve valamennyi munkahely mellett elvonul. Ez a fejtésmód olcsó is, mert igen kevés fát fogyaszt, csak a gurítókat és a szállító folyosót kell biztosítani, mely utóbbi célra gyámokat is szoktak fa helyett alkalmazni, ha az ér tartalma nem igen értékes. A tetőpásztafejtést rendesen két emelkedő áttörés közt szokták berendezni, ugy hogy a lefejtendő köznek négy oldala már a fejtés előtt ismeretes, és a művezető egész biztossággal előre kiszámíthatja a lefejtendő köz értékét és a munka idejét. Talppásztákkal és tetőpásztákkal az év csapásirányában haladnak és egész vastagságát kiszedik; Sclmecen, hol az ér vastagságra gyakran meghaladja a 10 métert is, a keresztpásztafejtés módja fejlődött ki és azt jó sikerrelis alkalmazzák. Az ér fekvőjénái hajtják a fő szállító vágatot, mely az