Zsámboki László szerk.: Péch Antal (1822-1895) kisebb munkái (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 7., Miskolc – Rudabánya, 1993

A Pallas nagylexikona bányászati szócikkeiből

lehet kezdeni az első talppásztát, melylyel a munkások a szállító folyosó talpa alatt mintegy 4 ni. magas pasztát a telep csapása szermt kiszednek. Amint e paszta 5—6 méterre előrehaladt, megkezdhető alatta a második, és ugy tovább oly módon a többi is, hogy a mélyítés feneke 5—6 m.-rel mélyebb legyen, mint az utolsó paszta, a pászták lépcsőzetesen legyenek egymás felett, és az alatta levőt mindegyik 5— 6 méterrel meghaladja hoszszában. Mindegyik paszta homloka c legyen 4 m. magas, és talpa d 5—6 m. hosszú. A paszta talpán állva vájják a munkások a paszta homlokát, a hasznos ásványokat kiválasztják, és a göngörítővel fölhuzatják a főszállító folyosóra, az értéktelen meddő törmeléket pedig ácsoiatra rakják, melyet kas-nák vagy szekrény-nek neveznek : ezeket ugy készítik, hogy a fedőtől a fekvőig erős feszitékekeket ékelnek be, ezeket fával befedik, s erre rakják a törmeléket ; helyenkint e szekrények között nyitott utat hagynak, hogy a pasztáról jövő szállítmányt a legrövidebb uton a göngörítóhöz vihessék. Énnek a fejtésmódnak jó oldala az, hogy igen kevés előkészítő munkát kiváu, s ha a mélyítés az 5—6 méter mélységet elérte, azonnal megkezdhető a tulajdonképen jövedelmező fejtés,azonban e fejtésmód igen drága, mert a kasok ácsolata temérdek fát fogyaszt, és a szállítást, vizemelést és légvesztést a lehető legkedvezőtlenebb körülmények között kell végrehajtani, mivel a fejtöhelyek a szállító és vizemelő aknáktól rendesen távol vannak.