Zsámboki László szerk.: Péch Antal (1822-1895) kisebb munkái (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 7., Miskolc – Rudabánya, 1993

A Pallas nagylexikona bányászati szócikkeiből

Gondoskodni kell továbbá a bányásznak, hogy a nyitvatartaudó üregek szárazon maradjanak : az e célra törekvő gondoskodást viztartás-nák nevezik. A szárazon tartás céljából oly módon hatolnak a föld belsejébe, hogy külső vizek oda be no ömölhesssenek ; laza és vizet átbocsátó kőzetben az aknák felső részét vízálló mészszel falazzák ki. vagy vizálló gárdozattal látják el, és különösen sóbányáknál nagy gondot kell arra forditaniok, hogy a külső viz a sótestig be ne hatolhasson : e végre Maros-Ujvárott a só kibúvását egészen körül övedzö körtárót rendeztek be, ez a felső vizeket magában foglalja még mielőtt a sóhoz érhettek volna, és egy vizemelö géphez vezeti, mely azokat fölemelve a Marosba kiönti. A tárókat-mindigoítv kis emelkedéssel hajtják, hogy a viz, melyet megnyitnak, a táró száján kifolyhasson. Az aknák fenekén gyillemük meg a kőzetekből beszivárgó viz : a munkások az akna lemélyítésekor az akna fenekén hol egyik, hol másik oldalon vájnak vízgyűjtő gödröt, melyből a vizet a szállító edényekbe kimerítik : ha a gyülemlő viz mennyisége nagyobb, kézi szivattyúkat állítanak be. és ha ezekkel nem bírják az akna fenekét szárazon tartani, lóerejü,vizerejü vagy gőzerejü gépeket állítanak fel. Nagy terjedelmű bányákban, különösen ha a völgy szine alá mélyen lehatolnak, nagy mennyiségű viz gyűl meg, melynek kiemelése sokszor oly nagy költségeket okozhat, hogy az egész vállalat fennállását veszélyeztetheti. Ha a bányát a sok viz miatt elhagyják ; azt mondják, hogy a bánya elfúlt Hegyes vidéken néhányszor segíthettek magukon