Zsámboki László szerk.: Péch Antal (1822-1895) kisebb munkái (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 7., Miskolc – Rudabánya, 1993

A Pallas nagylexikona bányászati szócikkeiből

2. ábra. Harzvidéki azeleltetö. szükséges irányban olyké­pen, hogy a levegő az egész bányában folytonos moz­gásban legyen, a munka­helyeken jó minőségben elvonuljon és ha már meg­romlott, bágyadt lett, vagy 5%-nál több bán y a gázt tar­talmaz, a legrövidebb uton kivonulhasson a bányá­ból. A mesterséges lég­vonulás eszközlésére sok­féle módot alkalmaznak. Ha a bányában nem fejlőd­nek robbanó gázok: igen hathatós légvonást lehet előállítani magas kéményekkel, melyeknek alján folytonosan jó lánggal égő és frisslevegővel táplált tüzet tartanak, v. melybe a kazánok meleg füstjét levezetik; a bányából kivonuló rossz levegőt oly magasságban vezetik a tűz felett a kéménybe, hogy a lánggal ne érintkezhessek, a meleg füst azután forróvá teszi a kivonuló bányalevegöt is és nagy erővel szívja magával. Ez a készülék igen jó ered­ményuyel működik, de ha a bányában robbanó gázak fejlődnek, nem alkalmazható, mert a gázok felszaporodása esetében robbanást okozhat. Ilyen esetben szellőző gépeket alkalmaznak, melyeket viz- vagy gőzerővel hajtanak. A legegyszerűbb e gépek között a XVII. század végén föltalált harz­vidéki szellőztető, mely két egymásba járó kádból áll (1. 2. ábra) ; az alsó abcd kád ik vonalig vizzel

Next

/
Thumbnails
Contents