Zsámboki László szerk.: Péch Antal (1822-1895) kisebb munkái (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 7., Miskolc – Rudabánya, 1993

A Pallas nagylexikona bányászati szócikkeiből

lyeket. lia helyökre állították, ugy, mint a vaspályánál szokás, hevederekkel kapcsolnak össze. A vaskereteket, a közét minősége szerint, sűrűbben vagy ritkábban állítják és a közöttük maradó hézagokat béllésfával töltik ki, melyeket, ha elkorhadnak, természetesen ki keli cserélni. Haszna az ilyen vaskeretek alkalmazásának, hogy nem kell olyan nagy üreget kivájni, mint a falazat számára, mely végett néha kétszer annyi kőzetet kell kivájni és kiszállítani, mint amennyi a nyitva maradó üregből kikerült: továbbá,hogyegy-rgykeret igen gyorsan felállítható s ha a vas nem drága vagy olcsó ócskasín kapható, nem kerül sokba. Ha a bányász a kivájt üregek nyitvamaradását biztonosította, gondoskodnia kell, hogy a bányának minden részében egyenlően friss levegő legyen. A bánya levegőjét a bányában levő ásványok felbomlása, a munkások lehellete és a lámpások lángja rontja meg. Ilyen romlott levegőben a lélegzés nehéz, a munka fárasztó és a lámpás bágyadtan ég. E végett a bánya levegőt folytonosan meg kell újítani. A bányában könnyen képződik szénsav, mely nehezebb a jó levegőnél, az ereszkedések alsó részeit tölti be, a lámpát eloltja, és belélegzése halálos. A szénoxid könnyebb a jó levegőnél, ha nagyobb mennyiségben belélegzik, halált okoz. A szénhidrogén gázok, melyekből a hanyag

ifc-nak nevezett levegő áll, nagyon könynyüek, az üregek felsőbb részeit foglalják el. belélegzésük nem okoz rögtön halált, csak kábulást; de bizonyos mennyiségű levegővel keveredve és