Zsámboki László szerk.: Péch Antal (1822-1895) kisebb munkái (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 7., Miskolc – Rudabánya, 1993

A Pallas nagylexikona bányászati szócikkeiből

és repesztés, és végre lesz belőle énvágő, vagy ércfejtő, kinek minden bányamunkában bő tapasztalattal kell birni, de különösen alaposan kell ismernie az ércekot. A bányász-élet sajátságos volta érthetővé teszi, hogy a bányászok különféle alakokkal népesítik meg a bányát. Ilyen képzeletmúlta alak a bányarém. (1. o.) Bányamívelés. Bányamívelés, mindazoknak a munkálatoknak összesége, melyeknek célja : a hasznos ásványok felkutatása, feltárása, lefejtése kiszállítása, a föld alatt előállított üregek biztonositása, szárazon tartása, és jó levegővel való ellátása. A hasznos ásványok felkeresésére szolgáló munkálatokat kutatás-nak nevezzük. Az okszerű kutatás megköveteli, hogy a vidék földtani szerkezetét ismerjük. Az ereÄ: táblaalaku telepek, melyek a hegység kőzetének rétegeit metszik és nem egyebek, mint egykori hasadókok, melyeket alulról vagy felülről különféle fémtartalmú ásványok különféle vastagságban töltöttek ki (1. ábra a). Az ér lapjának szintes irányát csapás-nak nevezik, a csapás szögét a tájékoztatóval mérik és a délvonaltól számítják; a fokíwel pedig azt a dőlés-szöget mérik, melyet az ér lapja a szintes síkkal képez. A fekvetek hasonlóképen táblaalaku telepek, melyek a hegység rétegeinek szintes, v. a színtest megközelítő fekvésében több üledékes kózet sorozatában egykoruan képződtek, tehát mindig a rétegek között feküsznek és azokat nem met-