Zsámboki László szerk.: Péch Antal (1822-1895) kisebb munkái (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 7., Miskolc – Rudabánya, 1993

Péch Antal-serlegbeszéd részlete (Pattantyús Á.Imre 1940)

... „Meggyúltak a mécsesek, lobognak a fáklyák, hogy megvilágítsák utolsó útját annak, ki világító példája volt annyi hosszú éveken át mindnyájunknak... ki hosszú éveken át hűen, szeretettel vezetett a kötelesség, a tudás, a munka, a becsület, a hazafiasság útján." (BKL 1895. a szerk.) Igen, lélekben el kell zarándokolnunk a nagy úttörő sírjához, nekünk is be kell állanunk abba a „szalamander"-be, mely őt utolsó útjára kísérte; kezünkbe kell vennünk a pislogó mécseseket és a lobogó fáklyákat; - de ne oltsuk el ezeket, mint ahogy, a régi bányász szokásokhoz híven, kortársai tették a még nyitott sírnál, egy hantot dobva a drága koporsóra és egy utolsó jó szerencsét kívánva a kedves halottnak; mi ne oltsuk el a fáklyáinkat, mert mi ma