Zsámboki László szerk.: Péch Antal (1822-1895) kisebb munkái (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 7., Miskolc – Rudabánya, 1993

A tudományok haladásának befolyása a selmeczvidéki bányamívelésre

egy régi olvasztó, és egy métermázsa anyag olvasztására csak '/

7 részét fogyasztja azon tüzeléknek, melyet a régi olvasztók elégettek; ily módon sikerűit az érezek feldolgozási költségét jelentékenyen leszállítani, és lehetségessé tenni, hogy a bányák most oly terményeket is beválthassanak, melyeket azelőtt, a nagy olvasztási költség miatt, be nem válthattak. Ez irányban és a költségek még további leszállítására törekszik a jelenkor kohászata folytonosan : most munkában van, hogy az olvasztásnál, pörkölésnél és tüzelésnél elillanó gázok és gőzük felfogattassanak, és a mi bennük értékesíthető, értékesíttessék ; meg fognak nyeretni továbbá az érczekben kisebb mennyiségben előforduló értékes anyagok is, melyek régebben veszendőbe mentek ; a vegytani ismeretek terjedése lehetővé teszi, hogy kohászaink a tudomány színvonalán állva, a bányászatra súlyosodó terhek enyhítésére folyvást hathatósan közreműködjenek. 7. A kezelő tisztek tudományos ismeretei a régibb időkben igen korlátoltak valónak; 1548-ban Stenzel fíendsehuh selmeczi liányamester, a bányáknak technikai és jogügyi fővezetöje, n e m t u d o 11 í r n i. — Valamennyi tisztek a munkások köréből származtak, kiváló értelmesség, józan ész és sok évi tapasztalat felemeltékőket a többi munkások fölébe. 1555-ben találjuk Selmeczen először megemlítve a delejtű irányát, egy évvel az előtt, hogy Agricola György müve: »de re metallica libri XII« Baselben megjelent. Körmöczön 1545 óta. Besztcrczebányán 1546 óta kincstári tisztek vezették a báuyák és kohók üzemét, de ezek is csak úgy mint a magánosok tisztjei a munkások köréből vétettek. Selmeczeu 1587 óta voltak kincstári tisztek is. müködésök azonban csak az ellenőrzésre szorítkozott, mert a jelentékenyebb báuyáknál a kincstárnak csak kevés része volt ; 1640ben, midőn a Selmeczen legtöbb bányával biró Brenner-szövetkezet megbukott, a kiucstár vette át ennek egész birtokát, és ezentúl mint legtekintélyesebb birtokos saját tisztjei által túlnyomó befolyást gyakorolt az üzem vezetésére. Térképek azon időben még nem voltak. 1611-ben egy udvari kamarai rendelet következtében felszólította a selmeczi