Zsámboki László szerk.: Péch Antal (1822-1895) kisebb munkái (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 7., Miskolc – Rudabánya, 1993
A tudományok haladásának befolyása a selmeczvidéki bányamívelésre
l l / 2 lat ezüst volt, megnyertek 2 márka 4 lat ezüstöt, elveszett 13»/ s lat, tehát 27 2 / 10 °/oÀ másoHik olvasztásnál feldolgoztak 21 mázsa 94 font finsterorti erezet, melyben 6 márka Vj 4 lat ezüst volt, megnyertek belőle 4 márka 7 lat ezüstöt, tehát elveszett 1 márka ÍO 1 /, lat, vagyis 26 8 / 10 °/ 0 . Bizony ezen eredmények legkevesbbé sem valáuak fényesek ; pedig az érezben levő ezüst meghatározása sem történt valami nagy pontossággal, hanem mindig inkább a kohónak, mint a beváltatónak előnyére. Már az érczátvételnél nyert a kohó minden mázsánál rendesen egy pár fontot, mert az érczeket nem mázsálták meg az átvételnél, hanem a bányabiró koronként meghatározta, hogy minden egyes bánya terményeiből milyen nehéz egy veder (Rümpl) és ennélfogva hány veder számítandó egy mázsára ; e szerint az átvételnél csak a vedreket számították és arra ügyeltek, hogy jól meg legyenek töltve. — így például 1629. april 11-én megmérte a bányabiró, hogy egy veder legjobb érez súlya 41 font, és elhatározta, hogy ezen érczből 3 veder adassék egy mázsára, tehát összesen 123 font, pedig egy mázsában csak 120 font volt, s így a kohó 3 font ráadást kapott. Hasonló történt az ezüsttartalom meghatározásánál ; például 1633-ban márczius 19-én egy beváltmányt 9 kémlész által megpróbáltattak, és miután azok egyenkint 46, 45, 46. 41. 44, 40, 40, 44, 40 latot találtak benne, beváltották azt 43 lat ezüst tartalommal. Itt ismét igen valószínű, hogy az érezben 43 latnál több volt, mely többlet a kohó javára esett. Mostan csak két kémlész próbálja meg az érczeket, a két tartalomnak azonban szegény érczeknél ^'joqq kilogrammig egyezni kell egymással, és ha a különbség ennél nagyobb, ismételtetik a próba ; mégis Selmeczen már évek óta mindig megnyeretik az az ezüst mind, mely a kis próba szerint az érezekben volt. 1545-ben vette át Mária királyné a körmöczi legterjedelmesebb bányát s kohóit, a következő évben pedig a beszterczebányaiakat. 1549-ben azután a királyné összes bányabirtokát I. Ferdinand király vette kezelésébe, és ez idő óta a kohók is gondosabb felügyelet alatt állottak. — 1560-ig Selmeczen ter-
