Zsámboki László szerk.: Péch Antal (1822-1895) kisebb munkái (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 7., Miskolc – Rudabánya, 1993

Péch Antalról pár szót (Zs.L.)

Széchenyi életműve, s a reá hivatkozás-támaszkodás másfél évszázados folyamata közismert, legalábbis hozzáférhető az érdeklődők számára. Péch Antalé nyilván kevésbé. Ezért is adjuk most közre a napjainkra már hatalmas tölgyekké terebélyesedett vaskos köteteinek árnyékába került „kisebb munkáit", amelyekből nemcsak a Péch-i életmű sokszínűsége, magasszintű szakmaisága, szigorú pontosságra törekvése, gondolati mélysége, eredendő humanitása, szociális elhivatottsága, hanem szilárd emberi tartása, s ezen nyugvó bölcs magyarsága is már az első betekintésre fényesen kiviláglik. Vessünk egy pillantást az életműre, érzékeltetve azt, hogy mi lehet-lehetett forrása annak, hogy annyian és annyiszor hivatkoztak-hivatkoznak Péch Antalra. Gyakorló

, valódi „farbőrös" bányász volt

, aki - ahogyan a 18. században mondogatták - nem tollal és tintával hanem ékkel és kalapáccsal bányászkodott. Négy évtizedes üzemi tevékenysége során eljutott a legmagasabb ipari vezetői posztokra külföldön, s itthon, sőt belekóstolt az önálló vállalkozásokba is. Igazi bányász volt

, mert tollal és tintával i_s bányászkodott nemcsak ékkel és kalapáccsal: egy kurta esztendőt a legendás 48-as idők miniszté-