Zsámboki László szerk.: Péch Antal (1822-1895) kisebb munkái (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 7., Miskolc – Rudabánya, 1993

Az Országos Bányászati és Kohászati Egyesület alapszabályairól 1885 (Borbély Lajos cikke, P.A. válasza)

ik szambán megmondta: „úgy a magyarországi bányászat és kohászat érdekeinek megóvása, valamint a nemzeti íejlódés, a kartársak között létrehozandó szellemi kapocs, a testületi összetartás, és és a közös törekvések előmozdítása czéljáhól" a szaktársak között általánosan érzett szükséget képez. E szükség érzete uralkodott rajtunk, midőn az egyesület alapszabályait terveztük ; és mert tudtunkkal nem létezett általános kívánság, hogy az egyesület különösen a nagybirtokosok érdekeinek előmozdítása végett szerveztessék, tervezetünkben nein ezeknek érdekeit, hanem csak a bányászat és kohászat általános érdekeit tarthattuk szem előtt. Egyébiránt egy olyan országos egyesület, a milyet a Bitnainuráuy-salgótarjáui vasmüvek tisztelt igazgatója kivan, nézetem szerint fenn uem állhat, inert Magyarország elég nagy ország arra, hogy a távol egymástól fekvő nagybirtokoknak specialis érdekei különbözők is lehessenek ; ennél fogva, ha egy ilyen egyesület létre is jönne, kénytelen lenne rövid idő mülva vagy feloszlani, vagy pedig csak a bányászat és kohászat általános érdekeinek megóvására szorítkozni, minden egyes birtokosra bízván, hogy specialis érdekeit egyedül, vagy közös érdekű társakkal együtt előmozdítsa. Mert legkevésbé sem áll az, a mit a Rimáin uráuy - salgótarjáni vasművek tisztelt igazgatója minden kétségen kívül állónak tart: hogy csak a nagy telepek birtokosai lehetuek a bányászat és kohászat általános érdekeinek képviselői, és hogy ezeknek a felfogása arról, mi vau hasznukra, javukra, mi vau kárukra, kizárólag mértékadó az egész bányászatra és kohászatra nézve ; nem ál! pedig már azért sem, mert az ész és belátás nem kizáró tulajdona a nagybirtokosoknak, és mert oly intelligens testületről, mint a bányászoké és kohászoké, egész megnyugvással fel lehet tenni, hogy a jó és helyes javaslatot mindég megtudja különböztetni a kevésbé helyestől, és & jót elfogadja a uélkül, hogy az a javaslónak szerekre meuö szavazata által reá kényszeríttessék. És ha a nagybirtokosok felfogása arról, hogy mi válik & bányászat és kohászat hasznára, mérték &dó, akkor egészen leleslegesek az egyesületbeu a kisbirtokosok és egyesek, de nem csak ezek, hanem egyet-kettőt kivéve a nagybirtokosok is. Mert. lássuk csak. milyen arányban íognáuak állani egy ilyen egyesületben a szavazatok, ha azok a foglalkoztatott munkások száma s/.eriut gyakoroltatnának? A Vl-ik csoport kiállítási katalógusa szerint foglal koztat • A kincstár ..... 1647a muukást, Az osztrák-magyar államvasút 9 981 , Eimamurány-salgótarjáu . 3 898 , I Brassói' báuy. és koh. társulat 3 "05 i Dunagózhajózási társulat . 2 797 „ Ezeken kívül van a kiállítók közt 1000—2000 munkással 2 Tállalat, 600- 700 2 500- 600 3 100— 500i „ 32 1- 100 „ 39 ! a kiállítók munkásainak összes száma mintegy 50 ezerre megy. Viiágos ez adatokból az első tekintetre, hogy az egyesületben a kincstár az osztrák-magynr államvasuttal már feltétlen majoritásban lenne, -vagy ha evvel uem tudna megegyezni, két vagy három más társulattal mindég tetszése szerint intézhetné az ügyeket. Mirevaló lenue akkor az egész nagy apparátusi j Nem lenne-e jobb, hogyha a kincstárra bízuók. i hogy tegyen a mit akar; a felállított elv szerint j ügy is ő tudja legjobban, hogy mi válik a bányáI szat és kohászat haszuára Î Egy ilyen egyesület létrehozása nem lehetett ! czólunk, és nem is ilyen egyesület hiányát érezték a bányászok és kohászok általánosan. Maradjunk tehát egyesületünkben a bányászat és kohászat általános érdekeinek gondozásánál és előmozdításánál ; törekedjék e tekintetben mindenki személyesen, és tekiniet nélkül rangjára vagy birtokára, annyit tenui, a mennyit tehet; akkor biztosak lehetünk, hogy egyesületünk egészséges alapon fog nyugodni, működésének jó eredménye el j nem maradhat. Az ugyan bizonyos, hogy személyes képviselés alapján nem fog a tagsági díjakból oly nagy öszszeg gyűlni az egyesület pénztárába, mint ha a birtokosok csak 20 krt is fizetnének minden foglalkoztatott munkás ntán ; de ez még nem nagy baj, mert uem az a czéluuk, hogy sok pénzt költsünk. Egyébiránt pedig tehetősebb szaktársaink és í nagybirtokosaitik hazafiassá gátol és ügyszeretetétől elvárható, hogy a csekély tagsági díjon felül naI gyobb összegeket is lógnak áldozni a jó czélra! Még csak egy pár szót kiváuok mondani a tervezett fiók egyesületekről. Ezeket sokan feleslegeseknek tartják. De mivel az alapszabályok senkinek sem teszik kötelességévé, hogy fiók egyesületet alakítson, és miután lehetséges, hogy találkozik a vidéken is egy pár buzgó szaktársunk, ki a bányászat és kohászat érdekeinek előmozdítására és műszaki fejlesztésére otthon is szívesen közreműködik; ügy vélem, hogy az, hogy az alapszabályok nem ellenzik a fiókegyesületek alakítását, és buzgóbb szaktársaink mû-