Zsámboki László szerk.: Péch Antal (1822-1895) kisebb munkái (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 7., Miskolc – Rudabánya, 1993
Jelentés a selmeczi és diósgyőri kerületben és Rézbánya vidékén létező állami bányák és kohók állapotáról (Előszó)
Miután tehát a fémbányászatot magán vállalkozók csak addig folytathatják, mig abból közvetlen nyerességet húznak, és tőlük nem lehet azt követelni, hogy tőkéjüket — habár biztos — de oly nyereség reményében fektessék be, melyet csak utódaik élvezhetnek; az állam pedig mindezt saját kára nélkül megteheti; miután továbbá az esetlegesen nem jövedelmező bányászat felhagyása nem csak a bányász-vidék népességét, de távolabb eső köröket is igen érzékenyen sújthat, és az állam összegének igen nagy kárt okozhat; mindezen okoknál fogva alólirott szükségesnek tartja az államra nézve, hogy mindazon bányavállalatait, melyek szakértő és gazdaságos kezelés mellett jó eredményre adnak reménységet, folytonos üzemben tartsa, ha bár esetleg egy ideig nem is jövedelmeznek. De szükséges a magán bányaiparra nézve is, hogy a fémbányászat tekintélyes része állami kezelés alatt maradjon; mert az állami bányák terményeit földolgozó kohók dolgozzák föl a magánbányák terményeit is, és a földolgozási költségek levonása után érettük járandó összegeket a beváltásnál azonnal kifizetik. Ezt megtehetnék ugyan magánvállalkozók is, de nem nyereség nélkül ; az állam pedig nem tekinti e beváltásokat jövedelmi forrásul, költségek fejében nem von le többet a beváltmányok értékéből, mint mennyi okvetlenül megkívántatik azok földolgozására ; és ha mégis mindemellett nyereséget mutatna a kohó zárszámlája, felosztja e nyereséget a beváltatok között. Mindezt egy magán vállalat nem teheti, és ezen okból nagy csapás lenne a magán bányaiparra nézve, ha az állami fémbányászat és fémkohászat megszüntettetnék csak azért, mert időnként kevés jövedelmet ad. Az előre bocsátottakat tekintetbe véve ? alulirott föladatát teljesítvén egy fémbánya eladását sem javasolhatja, és jelentésében nem csak annak kimutatására szorítkozott, hogy jövedelmez-e valamely mü vagy nem; hanem egyszersmind kötelességének tartotta megjelölni mindazon munkálatokat, melyek az egyes müvek jövedelmének emelésére, vagy pedig egy jövedelmes üzem helyreállítására — nézete szerint — szükségesek. Oly bányát sem talált alólirott, melyet egész megnyugvással már azonnal fölhagyni lehetne, A kohók Öszpontositása következtében pedig némely kohók fölhagyása már elrendelve lévén, e tekintetben sem tehetett ujabb ajánlatot, és csak arra szorítkozott, hogy a beszüntetés indokait röviden kifejtse, és jelezze a jövőben követendő főbb üzemelveket. Budán, 1872. deczemberben. Pócli iVntal.