Zsámboki László szerk.: Péch Antal (1822-1895) kisebb munkái (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 7., Miskolc – Rudabánya, 1993

Miért kellene az állam bányabirtokát eladni?

szükségesebb ís hasznosabb az államra és a magán hányaiparra: az rillami kószénbány ászát, vagy az ál­lami fémbányászat? Igyekezni fogok minél rövidebb lenni és tisztelt olvasóim tiirelmét csak annyiban Óhajtom igénybe venni, menyi okvetlen szükséges arra, hogy rnag.mut érthetoleg kifejezhessem. Az állam, midőn bányászkodik, ipart üz. Az al­íameazdászat egyik józan elve azt tartja, hogy az ál­lam ne versenyezzen az iparterén a magániparral, mert az igy eszközolt kevés nyerességet igen drágán fizeti meg az ipar fejlődését átalanosan gátló versenyével. Az állam csak oly iparvállalatokat kezeljen maga, me­lyekkel a magánipar által kinera elégített fogyasztás szükségletét fedezheti, s melyekkel a nemzet vagyonát értékesítheti ott is, hol arra magánosok nem vállal­koznak, s melyek segélyével végre — ha a legcseké­lyebb közvetlen nyerességgel is — keresetet nyujtbat terméketlen vidékek lakóinak, s kőztük a jóllétet és mtiveltséget terjesztheti. Ezen elveket kell az állami bányászatnál is iráuy­adókul tekinteni, és ezek szerint csak helyeselhető, ha az állam vasgyárakat állit fel, midőn előreláthatólag rop­pant mennyiségű vasra lesz az országnak szüksége, melynek csak kis részét fedezhetik eddigi gyáraink ; helyeselhető, La az állam terjedelmes erdőségcinek érlékitbetése végett vasgyárakat vagy más intézeteket állit fel, melyek nagy mennyiségben képesek fogyasz­tani és mis — könnyebben eladható — áruvá alakí­tani a rengetegek fakészletét ; helyeselhető, ha az ál­lam hazánk kőszéntelepeit felkutatja s a magán vállal­kozóknak biztos alapot szolgállat; mindez igen czél­szerü és helyes, de csak addig, mig a magánipar ter­mészetszerű fejlődésében annyira nem emelkedik, hogy további fejlődésénél vagy az állami intézeteket elnyomni kénytelenittetnék, vagy ezek által elnyomatnék, azaz: midőn a magán és állami bányák s kohók összes ter­melése már nagyobb kezd lenni, mint az egész fo­gyasztás. A magá^ipar a közlekedés konnyûlése s a fo­gyasztás állandósága és biztossága által ösztönöztetve mindég nagyobb és nagyobb részét fogja fedezui azon keresletnek, melynek kielégithetése végett állitá az állam saját gyárait, és intézeteit, és végre eljöhet az idő. midőn az állam a magániparaak útjában illand, és ekkor valójában czélszerü leend, hogy vasgyárait és kőszéu bányáit egészen átadja a magáuipaniak, s az állam itt bevégezze feladatát. Ez megtörténhetik a vasgyáraknál és kőszénbá­nyákni], melyek mindegyike igen alkalmas arra. hogy magán vállalatok tárgyát képezze! De váljon megtör­ténhetik-e ez a fém hány ászainál és kohászatnál is ? Erre határozottan csak ncm-mel felelhetek. A fémbányászat és kohászat fótorraíaya az arany és ezüst; ezen nemesfémek eladásaiul pedig, legalább a mi viszonyaink között, verseny n?m is képzelhető, azoknak árfolyamára a mi kisebb vagy nagyobb ter­melésünk legcsekélyebb bätblyist som gjikorolh.it; a nemes fémeket ternnlő bányák mindenike minien idő­ben biztosan eladhatja terményeit, s igy itt be nem. következhetik sohase, hogy az álltami bánya a magán­bánya terményének értékitését valamiképen akadá­lyozza; nem következik tehít be soha anna k szüksége sem, hogy az állam saját fém há­ny áj át'és kohóját a m igán iparnak en­gedje á t. De nemcsak hogy az állami féuibiiyák eladása nem szükséges, sót inkább mind az államra, mind a magáuiparra nézve elkerülhellenül szükséges, hogy az állam a fémbányászat tekintélyes részét saját bir­tokában megtartsa. A vasgyártás. — ha különben biztos alapokon nyugszik, érczczel és tüzelékkel bőven rendelkezik, elegeudő tökével és szakértelemmel kezeltetik — igen biztos vállalat, melynek eredményeire csak kereskedelmi eshetőségek lehetnek befolyással; ezen eshetőségek előrelátásban s kikerülésében különösen ügyesek a ma­gán vállalkozók, valamint a kereskedés kedvező körül­ményeinek kizsákmányolásában is ; — a kőszénbányá­szat eredményei hasonlóan biztosak és pontosan előre kiszámíthatók ; ez okból a bányaipar mind e két ága jó! kifejlődött viszonyok között — kizárólag magán vállalkozóknak való, és e végre azon tőke megszerzése, mely egy uagyobbszerü vállalathoz szükséges, nem jár épen túlságos nehézségekkel; do a bányászat egyéb ágai — legalább hazánkban — egészen más körül­mények közt műveltetnek. A vasgyáraknál és kőszénbányáknál rendesen bő ­ven szolgáltatják a telepek a könnyen fejthető bánya­terményeket, és ha ezen vállalatoknál nagy tőke be­fektetése szükséges, a befektetés egypár év alatt be van végezve, a gyár kész, a kőszénbánya fel van szerelve, s a befektetett tőke rögtön elkezd kamatozni. A féiubányászatnál azonban, mely rendesen csak vékonyabb ereken termo érczeket fejt, többnyire sokkal nagyobb munkát kell végrehajtani az érczekhez férhe­tés végett, mint a milyet a lefejtés maga igjnyel, még költségesebbé és lassúbbá teszi ezen munkálatokat a közel keménysége, és sokszor egész nemzedék kihal, mig például egy altárna czélját elérhette ! Már pedig magániparosok, bárm ily vállalkozó szel­leműek legyenek, nem igen hajlandók oly vállalatba fek­tetni péuzüket.iucly — ha szerencsésen sikerül — majd unokáiknak fog kamatozni! Ellenben az állam halha­tatlan, s érdesei századokra terjednek, és ha szabad utódainkat adóssággal terhelni, bizonnyára csak dicsé-

Next

/
Thumbnails
Contents