Zsámboki László szerk.: Péch Antal (1822-1895) kisebb munkái (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 7., Miskolc – Rudabánya, 1993
Miért kellene az állam bányabirtokát eladni?
n. évi folyam. 1869. làxczius 15. Megjelen minden hónap közepén é3 végén, EJittielW »r; «fj ixr« 6 írt «1 ÍTF 3 'rt cijjtd ÍTI« 1 ín íO kr. il eliiiUete'si pénzek, él fflindeu kfitleméo^-ek * Kerkfciitöhöi czimitndok piniüf Jltiiiiit.ilii» XVII. S;rO"tilTÍbti Előfizetési löHiivás. Évnegyedes előfizetőinket kérjük, hogy az előfizetést idejekorán megújítani szíveskedjenek. Előfizetési ár : egész évre 6 frt fél évre 3 , negyed éne 1 „ 50 kr. Az 1868-iki évfolyamú teljes szám példányaival még szolgálhatunk, ára fűzve 6 frt. Megjelent: Az érezek és zűzérczek előkészítet érik elvei és g :. kir] a ti szabályai Pech Antaltól. Ára 5 írt. Bérraent es előfizetéseket elfogad e lapok szerkesztősége. Iliért kellene az állam bányabirtokat eladni ? A ,Pesti Napló" f. évi fehr. 18-iki számában egy hosszabb czikk jelent meg, mely az államjavak eladatásának czélszerüsége mellett régebbeD felsorolt okok érvényeségét tárgyalva fejtegetéseiből azon eredményt következteti, hogy nz államerdőségek teljes épségokben f entartandók : az állami mezőgazdasági uradalmak csak bizonyos feltételek tekintetbe vételével későbben lennének esetleg eladhatok; az állami bánya- és kohóm ü vek ellenben habozás nélkül eladhatók. Az állami erdőségre és mezőgazdaságra nézve terjedelmesen, és csekély véleményem szerint is alaposan, indokolt érvek támogatják a kifejtett nézet helyességét. Az állami bányászatot illető végeredmény azonban a köTetkezö indokokból számaztatik le : „a bánya- és lohójavak (a pénzverdéket ide nem értve) az igazat megvallva, 1868-dik évben miisem jövedelmeztek, hanem mintegy 25 ezer forint pótlékot igényeltek* ; „ez arány 1S69-ben talán kedvezőbb lesz, mert a számos évekről felmaradt készletek idő közben eladattak* ; „e kedvezőtlen állapot javithatlan" ; ,más nagyobb államok is eladták bánya javaikat, kivéve Poroszországot, s ez sem húz belőlük semmi jövedelmet" ; „a kőszénbányák jövedelmezhetnének az államnak is, de hazánkban az állam által épen kószénbányák nem kezeltetnek önállóan, t. i. a kohóktól elválasztva s jelentékenyebb kiterjedésben" ; „az állami bányák a magánosak által is csak oly terjedelemben miveltetnének, mint az állam által" ; „és végre mivel nem'szükséges, hogy az állami bányák és kohók példányképül és úttörőül szolgáljanak a magánvállalkozóknak." Ezekből azután önként következik a fentebb emiitett eredmény. Az állami bányászat jelentősége és átaljában minden ügyei talán még kevésbé érdekelték régebben hazai közönségünket, mint bármely más magánjószág ; a legolvasottabb lapok is csak ritkán emlékeztek meg állami bányászatunkról, viszonyai nyilvánosságra nem jöttek, terjedelme, jelentősége, szükségei nem tárgyaltattak s nem ismertetnek, s nem fejlődhetett ki a nemzetben azon öntudat, hogy minden egyes polgára e hazának az állami bányajavak részvényeséül tekintheti magát ; természetes ennélfogva, hogy bányászatunk a közönség előtt meg must' is terra incognita. A viszonyok azonban ujabban megváltoztak, és alkotmányunk helyreállítása óta egészen sajátunkká 5
