Zsámboki László szerk.: Péch Antal (1822-1895) kisebb munkái (A Bányászat, Kohászat és Földtan Klasszikusai 7., Miskolc – Rudabánya, 1993
Javítsuk vasgyári üzletünket!
x 128 x A szakembereken kívül alig ismeri valaki birodalmunk vasiparának terjedelmét, és azon tiszteletreméltó álláspontot, melyet az elfoglal. Szükséges pedig: hogy a nemzet összes iparának ezen legtermészetszerűbbjét (naturwüchsigste) sajátjának tekintse. Szükséges, hogy a hatóságok meggyőződjenek, miszerint a vasgyáripar a nemzeti jóllétet és a birodalom adóképességét nevezetesen elősegíti, és még jobban emelni fogja, ha ápoltatik. Ezen czélok elérésére kell, hogy a vasgyáripar magának a journalistikában képviselőt leljen. Szükséges tehát: egy kimerítő és részletes fölterjesztés a kereskedelmi minisztériumhoz, szükséges: a gépgyárnokokkali szövetség; és szükséges a közvélemény felvilágosítása a sajtó útján." Megvallom, hogy a mennyire örültem e gyűlés létrejövetelén, annyira lehangolta örömömet annak eredménye, melyben csak a nyilvánosság szükségességének elösmerését lehet örvendetes jelentőségül tekinteni. Szakférfiak összejövetelei, kellőleg fölfogván azon czélt, melyre hivatva vannak, és köztulajdonná tévén azon számos és valójában nagybecsű tapasztalatokat, melyek leginkább azért, mivel szakértőink nem igen szeretnek irni, igen sokszor elásott kincsként hevernek egyik vagy másik félre eső vasgyárunknál, hozzá járulván még a jó példa után a lassúbbaknál is fölébredező tevékenység és előbbre törekvés, bizonyosan csak a legüdvösebb hatásúak lehetnének keletkező vasiparunkra; - de azon körülmény, hogy az első ilynemű összejövetel működésének első föladatául t.ekinté: védvámi intézvényeinket továbbra is kényelmes takaróul fentartani, csak azt mutatja, hogy vasgyártóink nagyrésze még nem fogta fel teljesen, mily óriási léptekkel halad néhány év óta szomszédaink vasipara, s e felfogás hiánya miatt hátramaradásunk, vagyis helyesebben mondva, lassan haladásunk okait nem ismerve, a baj orvoslását is oly uton akarja megkísérteni, mely czélra nem vezetett még eddig sehol, s nem is fog nálunk sem vezetni. Az ipar mezején csak az versenyezhet biztos sükerrel, a ki gyártmányát a legjobb minőségben és aránylagos olcsó áron hozhatja forgalomba. Hogy a birodalmi, különösen pedig a magyar vasgyárak a legjobb minőségű vasat tudják előállítani, az kétségtelen; de igen messzire vagyunk még attul, hogy gyártmányunkat illendő áron adhassuk! A nyers vas ára a poroszországi, rajnai s westfáli gyáraknál 40-50 ezüst garas, s a legjobb minőségűé, melynél jobbat hazánkban sem készíthetünk, 54 ez. garas mázsánként; a legjobb minőségű vertvas 5-6 tallér