Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 8. (Rudabánya, 2009)

Tanulmányok - Bányavárosi boszorkányperek, különös tekintettel egy 1715. évi telkibányai esetre. (Márkus Zsuzsanna)

Ivekkel foglalkozhattam. Munkám elején arra számítottam, hogy áttekintve a boszorkányságra vonatkozó gazdag forrásokat, találok bennük bányászhiedelmekre utaló elemeket is, illetve valamiképpen megjelenik a bányászati tevékenység a periratokban. Ez a várakozásom azonban nem vált valóra. Mégis úgy vélem, hogy a boszorkányperek fontos művelődéstörténeti adalékokkal szolgálnak egykori bányavárosainkkal kapcsolatban. Ezért kívántam felhívni rájuk a figyelmet. Zárásképpen Szojka Gyula szavait idézem: „Az emberi művelődés történetében örök időkre szóló gyászos emléket állítottak nekik azon számnélküli boszorkánypörök, melyek annyi véráldozatot vontak maguk után. Sötét korban élő fanatikus népek fanatikus papjai és bírái embertelen kínokkal kínoztak nagyrészt vén, gyenge és félkegyelmű asszonyokat. Nincs vértanú, aki a boszorkányokénál kínosabb halált halt volna. Nincs vértanú, aki oly szenvedéseket szenvedett volna, szenvedéseket, a melyek enyhítés nélküliek... el voltak hagyatva, ki voltak taszítva az emberek társaságából. És ily élet után legkínosabb halált haltak, gyűlölteivé, senkitől nem sajnáltaivá.

,A1 Szojka Gyula: A természet a néphitben, tekintettel a dobsinai babonákra és népmondákra. Debrecen, 1884. 27-28. Reprint kiadása: Érc- és Ásványbányászati Múzeum, Rudabánya, 2002.