Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 8. (Rudabánya, 2009)

Tanulmányok - Bányavárosi boszorkányperek, különös tekintettel egy 1715. évi telkibányai esetre. (Márkus Zsuzsanna)

Bányavárosi boszorkányperek, különös tekintettel egy 1715. évi telkibányai esetre MÁRKUS ZSUZSANNA A bányászok, mint speciális foglalkozást űző közösség sajátos társadalmi réteget képeztek, nehéz, veszélyes munkát folytattak ezért számos babona és hiedelem vált a mindennapjaik részévé. Tanulmányomban elsősorban arra keresem a választ, hogy a bányavárosokban zajlott boszorkányperek tükrözik-e az ott élők sajátos hiedelemrendszerét, illetve mennyire adják vissza a korabeli emberek mindennapi problémáit, konfliktusait. Elsődleges célom, hogy az egykori felső-magyarországi bányavárosokban lefolytatott boszorkányperekbe adjak bepillantást a teljesség igénye nélkül, hiszen maga a téma is szerteágazó, több szempontból vizsgálható, ami nagyobb terjedelmet igényelne. írásomban Rozsnyó, Igló, Jászó, Rudabánya és Telkibánya idevágó adatait szerepeltetem. A boszorkányság hiedelemköre a népi hitvilág egyik leggazdagabb területe. Maga a kifejezés török eredetű, a baszargan, baszirgan szavakból származik, jelentése 'nyomó'.

1 A boszorkány az, akitől a rontást" feltételezik. Teljesen vagy részlegesen állatalakot tud ölteni, láthatatlanná képes válni, hiányos emberalakban tud mutatkozni. Jellemző rá továbbá a gyorsaság és a repülés képesséGombocz Zoltán: Honfoglalás előtti török jövevényszavaink. Budapest. 1908. Magyar Nyelvtudományi Társaság, 23. A rontás ártó célú mágia (tétemény, csinálmány, megcsinálás, vesztés, bántás). Természetfeletti egyéneknek, elsősorban a boszorkányoknak tulajdonított rosszindulatú tevékenység. Bővebben: Magyar Néprajzi Lexikon, IV. 368.