Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 8. (Rudabánya, 2009)

Tanulmányok - Az 1965. évi rudabányai bányaszerencsétlenség. (Papp Andrea - Sóvágó Gyula)

mosságának biztosítása rendszeres bányamérést igényelt. Ezzel a fejtésmóddal Rudabányán közel 30 kamrát termeltek le. A főte gondozása nem okozott problémát, a kamra fedőkőzetei a robbantási műveleteknél nagy darabokban, vastagpadosan omlottak a korábban jövesztett érckészletre, de annak a fejtési üregből történő kicsapolását nem gátolták. Több esetben is előfordult, hogy a fejtési üreg évekig állva maradt az érc kicsapolása után is, de ismert olyan, nem kívánatos, külszínre is kiható kőzetomlás, amely elnyelte a felsőtelekesi Tóth Bálint által vezetett tolólapos munkagépet. OS7.TÓSZTNTF.S KAMRAFF.JTÉS F.RÍTÁROLÁSSAT. F.S OMT.ASZTAS.SAI, 5. ábra. Rudabányán 1960-ban kezdte meg működését az ércelőkészítő üzem, amely a bányától évente 460 Kt pátvasércet igényelt. A megnövekedett szükségletek kielégítése érdekében módosították az osztószinti fejtést, bevezették annak hosszúlyuk-fúrásos változatát. Az előbbiekhez viszonyítva lényeges eltérés jelentett, hogy az osztószintek közötti függőleges távolságot 4 m-ről 6 m-re növelték, míg az osztószinti fejtések közötti 6 m-es távolság 30 m- re módosult. A kőzetfűrást a korábbi kézben tartott furókalapácsok helyett NKR 100 kőzetfúró-gépek végezték. A módosított változat csök-