Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 8. (Rudabánya, 2009)

Tanulmányok - Az 1965. évi rudabányai bányaszerencsétlenség. (Papp Andrea - Sóvágó Gyula)

vezetésére került sor, melyek közül a legismertebbé a rudabányai osztószintes kamrafejtés vált. Podányi Tibor főmérnök megfogalmazása szerint: „ osztószinti fejtések segítségével a teljes ércvastagság egy szeletben leművelhető; érctárolási rendszerrel dolgozó omlasztásos kamrafejtés, amelynél a kamrák nagysága azonos az érctest vagy a tömzs méreteivel. " TÖMEDÉKELÉS ES FEJTÉS Rozsnyúháirv'ii fötepas/tafcjte.- változata A - A metszet VÍV él'CV/állííó vápa to -tömedékliadá guHtó ég ércleadó giirttó 2. ábra. A rudabányai osztószintes kamrafejtést (4. ábra) a 8 m-nél vastagabb, nagyobb méretű tömzsök kitermelésére dolgozták ki a bánya szakemberei. Az érctest alatt, a meddőben hajtották ki a csapolóvágatokat, egymástól 10-12 m távolságra. Ezekből a vágatokból a jobb és a baloldalon 50°-os dőléssel kerültek kialakításra a csapológurítók, melyeket az érctest talpszintjéig négy szögszelvényű csapolótölcsérré bővítettek. A tölcsérek között biztonsági okból bordák maradtak vissza. A csapolóvágatok kezdőpontjában kiképzett gurítókat 4 m-es szintosztással keresztvágatokkal kötötték össze, ezekből indították sakktáblaszerű elrendezéssel a 4 m széles és 2,5 m magas szelvényű osztószinti fejtéseket, melyek között 6 m