Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 8. (Rudabánya, 2009)
Tanulmányok - Bányászattörténetünk legkorábbi irodalmi forrásairól. (Dr. Izsó István)
Albab). Magyarul Iványi Tamás arab fordítása alapján Abu-Hámid AlGarnáti utazása Kelet-és Közép-Európában 1131-1153 címmel Bolsakov és Mongajt azonos című müvének (Moszkva, 1971) felhasználásával a Gondolat Könyvkiadó jelentette meg 1985-ben. Descrípíio Europae Orientális, impérium Constantinopolitanum, Albania, Serbia, Bulgaria, Ruthenia, Ungaria, Polonia, Bohemia. - Az ismeretlen, valószínűleg francia származású dominikánus szerzetes 1308ban írt müvében a következőképpen számol be Magyarországról: „Földje ... rendkívül gazdag gabonában, borban, húsféleségekben, aranyban és ezüstben... Helyenként igen magas hegyei vannak; az erdélyi területeken óriásiak a sóhegyek, és ezekből úgy vájják a sót, mint a követ, és elszállítják az egész országba és az összes környező országokba." - Megjelent Krakkóban Olgierd Górka „Descriptio Europae Orientális..." című kötetében 1916-ban. Magyar nyelvű ismertetései: Borzákné Nacsa Mária Szegfű László: Egy Délkelet-Európát bemutató földrajzi munka a XIV. század elejéről. (Acta Academiae Paedagogicae Szegediensis. 12-13.19871988. 13-27. p.), valamint Blazovich László, Kristó Gyula, Makk Ferenc (szerk.): Szent Istvántól Mohácsig. Források a középkori Magyarországról. (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 6. Szeged, 1994, 134. p.). Liber civitatis Szomolnok. - 1414-től a XVIII. század első harmadáig vezetett kéziratos kötet, amelyben Szomolnok bányaváros által kibocsátott bányászati vonatkozású okiratok találhatók, közöttük a Matthias Tengler de Lichtenfels királyi bányaigazgató által 1498-ban kiadott bányajoggal. - Az Országos Széchényi Könyvtárban található. Bertrandon de la Brocquiére: Voyage d'outre mer et retour de Jérusalem en France. - A francia lovag 1433-ban szentföldi zarándokútjárói hazatérve utazott keresztül Magyarországon. Útleírásában említi, hogy Erdély hegyeiben gazdag arany- és sóbányák vannak, amelyek a királynak évenként 100.000 magyar forintot jövedelmeznek. Leírja továbbá a kősó jövesztésének általa megfigyelt korabeli technológiáját is: egész sósziklákat ásnak ki, azután kb. 1 lábnyi hosszú négyszögletes darabokra vágják. - Utinaplójának kézirata a párizsi Bibliotéque Nationale-ben található, illetve megjelent a „Memoire de l'Institut Nationale des Sciences et Arts" V. kötetében (Paris 1797). Thomas Johnes fordításában „The travels of La Brocquiere" címmel 1807-ben angolul is kiadták 2 . Összefogla2 A könyv hozzáférhető az interneten a http://books.google.com/ books?id=WcRNAAAAMAAJ&hl=hu címen. A továbbiakban a hivatkozott források internetes címeit a lábjegyzetekben közlöm.
