Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 8. (Rudabánya, 2009)

Archívum - Bányafőbejárási jegyzőkönyv 1893-ból. I. rész. (Közli: Hadobás Sándor)

A dobsinai bányákon utoljára 1886. évi november 19-én tartatott bányaföbejárás. Az időben Maderspach Livius

14 magán-bányamémök bízatott meg awal, hogy az összes dobsinai kincstári bányákat és a bányajogosítványok viszonyait tanulmányozza, azok rendezése és biztosítása céljából felvételeket vigyen végbe, térképeket készítsen és véleményes jelentést tegyen. A föbejárási bizottság az összes dobsinai kincstári bányákat üzemen kívül találta, és az 1886. évi föbejárási jegyzőkönyv és Maderspachnak 1887. évi augusztus 2-án kelt jelentése alapján vette tárgyalás alá a bánya viszonyait. A bizottság megtekintette először a Károly Steinberg és Fortuna hosszmértékeken nyitott bányákat, [melyek] táróit beomolva találta. Maderspach ezen tárókat 1887. évben felnyitotta és felmérte, a pátvaskőre adományozott steinbergi Károly hosszmértékről egy bányahatóságilag hitelesített, 1843. évből keltezett kicövekelési térkép másolatát a tiszolci hivatal irattárában megtalálván konstatálta, hogy az ő felvételei ezen térkép adataival teljesen egyeztek. Ezen térkép által tehát a bányabirtok a kincstár részére teljesen biztosítva van. Maderspach szerint [a] nikkelércre adományozott steinbergi Fortuna hosszmértékről kicövekelési térkép nem létezik. O az ezen hosszmértékben hajtott alsó Károly felújító táróban a hosszmérték feltáró pontját meg nem találta, és azt véli, hogy ezen pont is a táróból mélyített ereszkében van, ahová ő a víz miatt be nem hatolhatott. A feltáró pont megállapítására tehát szükséges volna a tárót újból felnyírni és az ereszkét vízmentesíteni, a kicövekelés csak annak alapján volna eszközölhető. Ezen idő óta a Steinberg vidéki bányabirtokosok kísérletet tettek e vidéken lévő bányajogosítványok rendezését és térmértékre való átfektetését, illetőleg tagosítását keresztül vinni; az általuk javasolt rendezési tervet azonban a Vashegyen 1892. évi október hó 25-én tartott főbejárás (XXXI. jegyzőkönyvi pont) a kincstár érdekére nézve igen hátrányosnak ítélte, és azt elfogadhatónak nem találta. Ama főbejárás egyúttal oly rendezést jelöl meg, mely a kincstári érdekeknek megfelelne. Ezen ellenjavaslat a többi bányabirtokkal a dobsinai altáró ügyében 1893. évi január hóban tartott tárgyalás alkalmával közöltetvén, általuk visszautasíttatott, úgy hogy a bányarendezés mostanáig létre nem jöhetett. A főbejárás ennek folytán célszerűnek tartja, hogy a steinbergi Károly hosszmértéknek lehetőleg 3 vagy 4 bányamértékre a főbejárás által megállapított móMaderspach Lívius (1840 - 1921): bánya- és kohómémök, a korszak jeles szakembere. Könyve: Magyarország vasérczfekhelyei. (Bp. 1880.)