Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 7. (Rudabánya, 2009)

Archívum - Csaplovics János értekezése Aranyidka bányászatáról. (Közli: Hadobás Sándor )

országhoz. 1939-ben kísérletet tettek a bányaművek újraindítására, nem sok sikerrel Ez az esztendő a bányászat végleges megszűnésének időpontja. Azóta csak kutatások folytak a területen, különösebb eredmény nélkül. Úgy látszik, igaza volt Rozlozsnik Pálnak, aki már 1911-ben arra a következtetésre jutott, hogy a térségben nincs több műre való érc. Csaplovics ismerteti az 1807 és 1815 közötti termelési eredményeket. A későbbi adatok bemutatásától itt eltekintünk, mivel a felsorolt irodalomban azok megtalálhatók. Néhány szót ejtsünk még az aranyidkai kohászat sorsáról. Az 1760-as években alapított kincstári rézkohók 1807-ben, illetve 1827-ben beszüntették termelésüket, de 1822 és 1825 között a helyi ezüstércek feldolgozására új kohómű épült Rékán, amely a bányászat megszűnéséig üzemelt. Az erdős hegyek között, gyönyörű környezetben fekvő község ma üdülőhely képét mutatja. Mindössze 345 állandó lakója van (2004). Határában télen síközpont működik, több szálloda, panzió és nyaraló is található a környéken. Mivel Kassa közel van (17 km), a városlakók közül sokan rendelkeznek itt hétvégi házzal. A hajdani bányászatnak még sok emléke fellelhető (bányászszimbólumok, üzemi épületek, tárónyílások, romok stb.), és a hagyományokat is őrzik az itt élők. A település bányász- és kohászszerszámokat ábrázoló címerével 1980-ban csehszlovák bélyeg készült. Csaplovics értekezése az első azok sorában, amelyek erről az érdekes bányahelyünkről szólnak. Adatait és információit személyesen Svaiczertől vagy az általa az udvari kamara részére küldött jelentésekből vehette. (Az írás születésekor mindketten Bécsben tartózkodtak.) A bányászatról, a termelési technikáról nem sokat mond, de a történeti adatokkal, a telérek és tárnák nevének felsorolásával, a termelési és pénzügyi eredmények részletezésével, valamint az üzemi dolgozók létszámának ismertetésével hasznos szolgálatot tett a későbbi kutatások számára. Az újraközléshez az eredeti szöveget a mai helyesíráshoz igazítottuk, meghagyva a nyelvi sajátosságokat. Szögletes zárójelbe téve vagy lábjegyzetben kiegészítéseket, magyarázatokat adunk azokon a helyeken, ahol ezt szükségesnek láttuk. A kiemelések a szerzőtől származnak. Megjegyezzük, hogy Csaplovics másutt is publikálta szóban forgó írását, igaz, hogy némileg rövidítve és módosítva, német nyelven, mégpedig Topographisch-Statistisches Archiv des Königerichs Ungern (Wien, 1821) c. könyvének 288-293. oldalán. Később viszonylag gazdag irodalom keletkezett az aranyidkai bányászatról és kohászatról, kezdetben magyar, 1920 után pedig szlovák szerzőktől (Félix A., Rozlozsnik P., P. Semrad, R. Magula stb.)