Hadobás Sándor szerk.: Bányászattörténeti Közlemények 7. (Rudabánya, 2009)

Tanulmányok - A rudabányai vasércbányászok táplálkozási szokásai. (Márkus Zsuzsanna)

a munkásoknak az óvóhelyeken kellett meghúzódniuk a balesetek elkerülése érdekében. A robbantás után fújtak, mintha a sikta (műszak) vége lett volna; ekkor a bányászok és az addigra kiérkezett hozzátartozóik az étkezőhelyeken gyülekeztek. Nyáron a szabadban, télen valamelyik régi vágatba húzódva fogyasztották el ebédjüket.

8 Az irodaházból, valamint a közeli műhelyekből és más munkahelyekről a dolgozók természetesen hazamehettek ebédelni. A második világháború végéig az aknászok és a bányamesterek számára a vállalat ebédhordó inast biztosított, ez a „szolgáltatás" azonban 1945 után megszűnt. Pillanatkép a vasércbánya élelemtárából (1930 körül). A 8 órás munkaidő bevezetése után (1945) megszűnt az ebéd kihordása a bányába. Ekkortól a feltarisznyázás szokása vált általánossá, ami csak hideg élelem fogyasztását tette lehetővé. Többnyire kenyér, szalonna, kolbász és hagyma került a tarisznyába. Tartalmát a dolgozók szintén a robbantások ideje alatt fogyasztották el. Viktor Gyula: Étkezési szokások a rudabányai vasércbányában, 25. p.